Ma is jót sétáltunk...

... pedig esett az eső... Mondjuk mikor elindultunk, ezt még nem tudtam, mert furfangos módon sütött a nap és hiába csekkoltam, kell-e esőkabát, nem láttam, hogy esik. Útközben több menekülési útvonalat is kitaláltam, pl eszembe jutott, hogy benézhetnénk a Maritime Museumba, de pont mikor az előtt mentünk el, nem esett, igy bevállaltam a várost. Természetesen, mikor már csak pár méterre voltunk a Hyde Parktól, újra rázenditett, úgyhogy átsétáltam az Australian Museum-hoz, hogy majd oda bemegyünk, de persze mire átjutottam a zebrákon, újra elállt, igy ránditottam egyet a vállamon és a St Mary's Cathedral felé vettük az irányt. A Cook & Phillip Aquatic Centre-nél megbámultuk a "medencét" meg a szökőkutat, majd miután kiörömködtük magunkat, milyen szép a templom, előterében a vizzel; megint esni kezdett, úgyhogy elrohantunk a székesegyházhoz (a mozgássérült bejárat persze a lehető legtávolabb esik a Cook & Phillip parktól, ahonnan indultunk), bementünk, de P. valamitől megijedt, úgyhogy ki kellett jönnünk... Vártunk pár percet, hogy enyhüljön az eső és átsétáltunk a Hyde Parkba. Mivel itt megint száz ágra sütött a nap, P. boldogan szaladgált a jól ismert látnivalók között: pad 1, pad 2, szökőkút, ivókút. Miután ivott pár kortyot (ez kötelező elem, ha a Hyde Parkban járunk, 200 méterről ki tudja szúrni a kedvenc ivókútját), elsétáltunk az Anzac emlékműhöz, ahol nagyjából a harmadik héten jártunk, majd a Bathurst street-en szépen hazaindultunk.
Bár az eső kicsit beleköpött a levesbe, szép délelőtt volt ez is. Az a durva, hogy még itt vagyunk, de már nosztalgiával gondolok ezekre a tökéletes délelőttökre, amiket kettesben töltöttünk P.-vel itt a világ másik végén. Imádtam átsétálni vele a Pyrmont hidon, imádtam ahogy minden egyes Monorail láttán elkiáltotta magát, hogy Dart, imádtam beérni a Hyde Parkba a szökőkúthoz, imádtam napozni a székesegyházat bámulva, egy szóval imádtam ezeket a kötetlen városnézéseket. Már most hiányzik Sydney, azt hiszem kijelenthetem, hogy teljesen beleszerettem.
Délután, bár szitált az eső, mivel ez volt az utolsó előtti délutánunk itt kettesben P.-vel, úgy gondoltam, mindenképp ki kell mozdulnunk. Elsétáltunk a Darling Harbourba, majd a Liverpool street-en át befolytunk a Dixon street-re, az ázsiai negyed kellős közepére. A rengeteg lampion, árus és étterem között andalogva megállapitottam, hogy mindennek van határa, az én kalandvágyamnak is, úgyhogy ki van zárva, hogy én valaha Ázsiában mernék élni, hiába került fel Osaka és Tokyo is a tiz legélhetőbb város listájára 2012-ben, egyszerűen nem érezném jól magam úgy, hogy körülöttem csak ázsiaiak vannak. Ez nem rasszizmus, nincs velük bajom (legalábbis nincs több, mint a kaukázusi képűekkel), ez csak önismeret. Zavarna, na. A Paddy's Markettől a szokásos utunkon jöttünk haza, ám az eső félúton olyan erősen rákezdett, hogy mire hazaértünk, mindketten csöpögtünk a viztől, magyarul szarrá áztunk. (Az esővédőt délelőtt kitettem száradni, majd elfelejtettem visszatenni a babakocsiba...) Az elázás ellenére nem bántam meg, hogy sétáltunk egyet az alkonyatban, mert csináltam egy-két újabb esti fotót, amit majd biztosan nosztalgiával fogunk nézegetni az esős Dublinban...  
Képek: