Még régebben felvettem az egyik turinformban egy kis könyvecskét Sydney-ről és ó, minő öröm, a hátuljában vagy 10 kupont találtam, amik különböző kedvezményeket adnak. Mikor a Wildlife-ról olvasgattam, érdemes-e bemenni vagy sem, többen emlegették a Reptile parkot, mint értelmes alternativát a központi agyonajnározott, de gyengus állatkert helyett, miután viszont láttam, hogy a belépő 26 dollár, letettem a dologról, hiszen már voltunk a Featherdale Wildlife Parkban, gondoltam nem költünk állatkertre többet... És itt jött képbe a könyvecském... Az egyik kupon ugyanis a Reptile parkba szólt, ráadásul nem csak 20%-os kedvezményt adott, hanem 2for1 volt, vagyis 26 dollárért ketten léphettünk be.
Hétfőn tehát kérdés nélkül nyakunkba vettük a világot és elautóztunk az állatokhoz. Az odaút iszonyatosan lassan telt, egy órán keresztül dugóztunk, lámpáztunk kifelé a városból, majd mikor a gps végre életre kelt (a magas házak miatt nem lát ki, kinszenvedés, általában mire megtalálja a műholdakat, már ott vagyunk a célnál), láttuk, hogy még van 50 km a parkig... Vagyis egy óra alatt 20 km-t haladtunk... Remek. Hálistennek innentől pont felgyorsultak a dolgok: rátértünk valami autópályára és mint a villám, 11-kor már állhattunk is be a sorba jegyet venni. A parkban rengetegen voltak. Az egésznek olyan volt a hangulata, mint egy óriási vásárnak: ebben a sarokban kigyókat tettek az emberek nyakába tucctucc zene mellett, abban a sarokban koalákat lehetett fotózgatni, emitt meg kétpofára ettek az emberek a szaladgáló emuk között. Ettől függetlenül a kezdeti zavarodottságunkat secperc alatt levetkőztük és bevetettük magunkat az állatok közé. Először a tasman ördögöt pécéztük ki, mert azt nem láttunk a FWP-ben, pompás kis állat, kár, hogy kihalás fenyegeti, igazán érdekes jelenség. Utána néhány madarat megkerülve bevettük a krokodilokat, itt megtanitottuk P.-nek, mi is történne, ha veszélyes vizekre keveredne (lálálálálálááá dalolgatná, mint a hupikék törpök, majd egyszer csak HAMM, beleharapna egy kroki), úgyhogy innentől az volt a sláger, hogy az ujjával mászott rajtunk, dalolgatott, majd megcsipte a saját hasát egy hamm! kiséretében. A krokodilok után a kigyókat és a pókokat néztük meg, de az utóbbi sajnos elég rosszul sült el, mert mig a kigyós teremben P. még vidáman rötyögött az egyik gyikon (?), amelyik nyújtogatta felé a gyilkos nyelvét, a pókos résznél volt egy reppelő sydney funnel web pók meg egy másik óriási műanyag pók, ami dörgött is, úgyhogy szegénynek teljesen lefagyott az ajkáról a mosoly és a fülét befogva bújt hozzánk még 10 perc múlva is... A kigyók-hüllők után finomabb dolgokra váltottunk, teknősöket nézegettük, majd P. egy kicsit hintázott a nagy ijedtségre. Innen elmentünk wombatokat simogatni meg kengurukat nézni és végezetül elérkeztünk a dingókhoz és P. nagy favoritjához, a hangyászsünhöz. Mielőtt hazaindultunk volna, megtapogattunk egy kigyót is, majd 1 körül visszaültünk a kocsiba és elindultunk hazafelé. Útközben P. nagy nehezen elaludt és 1 óra 20 perc után (!), elégedett NA! indulatszóval ébredt. Mivel nekünk egy program nem program, hazafelé megálltunk a North Head-en, ahol a 4 dolláros parkolódijat kifizettük és szépen végigjártuk a kilátókat gyalog. Szuper volt ebből a szögből látni a várost, teljesen odáig voltam ettől a naptól... Mivel éhesek voltunk, legurultunk Manly-ba, a kocsit letettük a kedvenc kis parkolónkban (az első 2 óra ingyenes és a központban van), majd besétáltunk egy Coles-be venni némi elemózsiát, amit hazafelé el is rágcsáltunk.
Isteni hétfő volt, imádtam minden percét, hurrá.
Képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése