Utolsó hétvége

Hát ezt is megéltük, eljött (és már el is suhant) az utolsó hétvégénk itt a világ végén...
A szombat kissé nehézkesen indult, mert AV, a szorgalom és lelkiismeretesség bajnoka még pénteken éjjel fél 2-kor is dolgozott, miután egész héten "túlórázott"... Mivel épp ezért nem akartunk kemény programot délelőtt, csak a Hyde Parkba sétáltunk (= rollereztünk) be, majd miután megmutattuk AV-nek P. Kedvenc Ivókútját, lesétáltunk a Park street-ig a Cook & Phillip usziig és onnan vissza a St Mary's székesegyházig, ahová P. ezúttal nem akart bemenni, mert meglátta a templom előtt tornyosuló óriási szobrokat. Mig AV körbenézett benn, mi kinn pocsolyáztunk, majd hazaindultunk, mert az autókölcsönző csak délig volt nyitva és oda kellett érni a kocsiért. Délután a már jól bevált Bondi felé autóztunk ki, miután tettünk egy kis kitérőt át a Harbour bridge-n. Először a Marks parknál álltunk meg, ott P. hintázott egy keveset, majd lesétáltunk a cliff walk-hoz és az óceán mentén megkerültük a parkot. Útközben gyönyörű sziklákat láttunk, visszanéztünk a Bondi beach-re és megállapitottam magamban, hogy hát igen, someone has it all, szerintem mindenki itt szeretne élni, ezen a tájon... Mivel ekkor még nem volt (teljesen) sötét, továbbhaladtunk autóval a Bronte beach felé, ahol szépen leparkoltunk a Bronte road-on és megkerestük a játszóteret, ahol egészen sötétedésig játszottunk. A játszó különlegessége egy nagy kőből készült polip (?) volt, amibe be lehetett mászni és amiből itt-ott ki lehetett kukucskálni - már ha az ember 1 méternél kisebb...
Képek:

Vasárnap délelőtt úgy döntöttünk, kompozunk egy utolsót. Korán keltünk, gyönyörű időre virradtunk, úgyhogy minden ideális volt a hajókázáshoz. Szokás szerint a Circular Quay-ig mentünk be, majd besétáltunk a Botanikus kertbe. Mivel mi P.-vel már betéve ismerjük a kertet, ide-oda vezényeltük AV-t, hogy ő is minél több részét lássa. Úgy elnézelődtünk, hogy mikor a napórán megláttam, hogy dél van, nem akartam hinni a szememnek. Tudtuk, hogy egészkor, 20-kor és 40-kor van komp, úgyhogy mint a villám igyekeztünk elérni a 20-kor induló hajót, mert ha 12.40-essel megyünk haza, akkor csak fél 2-re vagyunk a lakásban, azután ebéd, szóval P. legkorábban csak negyed 3 körül alszik el, ami már baromi késő... A kompkikötőben annyian voltak, hogy alig fértünk fel (éljen az iskolai szünet), de végül mákunk volt és meghúzhattuk magunkat az egyik középső széksoron. El sem tudom képzelni, mi mehet itt nyáron... Ebéd után P. elaludt, majd mikor felébredt és kicsit összeszedte magát, Bondi felé indultunk. (Az igazat megvallva azért mentünk délutánonként szinte mindig Bondi felé, mert nehéz kijutni a városközpontból és hiába autóztunk volna csak 10-15 km-t is másfelé, mire odaértünk volna, besötétedett volna... Rengeteg lámpa van, folyton megállit valami, borzasztó csiga módon lehet csak előre jutni. Bondira kb 25-30 perc alatt ki lehet érni kocsival és tuti nem okoz csalódást.) Szóval Bondi király. Ezúttal a Calga reserve-t tűztük ki célul, ahol bekapcsolódtunk a boardwalk-ba és lesétáltunk az óceán mentén a Waverley temető déli végéig. Mire odáig eljutottunk, már lement a nap, úgyhogy ott megfordultunk szépen és egy mámonya igéretével P.-t visszacsalogattuk a kocsihoz. Útközben halálra röhögtem magam, mert P. végig produkálta magát (pontosabban hagyta, hogy produkáltassuk) és az összes általa ismert főnév elé tette a "nagy-nagy" jelzőt, majd szépen bezsebelte az elismeréseket. (A legviccesebb a nagy-nagy hinta / nagy-nagy sziréna / nagy-nagy kacsa / nagy-nagy hal volt, miután a hinta nála továbbra is nyik-nyik (naaa-naaa nyiknyiknyiknyik), a sziréna valami istentelen nyikorgás (naaa-naaa viuviuviu), a kacsa hápháp (naaaa-naaa háphápháp), a hal pedig szimpla tátogás (naaaa-naaaa (...).)        

Képek: