Kezdjük a száraz adatokkal. 19 (vagy 20?) foga van már jó régóta. Ma délelőtt megmértem, 89 cm. Fürdés előtt majd ráállitom a mérlegünkre és azt is beirom, hány kg körül jár. (14,5 kg meztelenül a felnőtt mérlegen)
Ami "kissé" problémás, hogy még mindig nem beszél. Értelmesen. Van jó pár szava (újak is*), amit ügyesen és normálisan használ, szóval tudja, mi fán terem a beszéd, de mondatokat pl még abszolút nem mond és ha teheti, inkább mutogat. Óriási figura amúgy, mig másnál szótári robbanás van ilyen korban, nála jel robbanás zajlik, egyre újabb és újabb jeleket, mozdulatokat talál ki, csak hogy nehogy beszélnie kelljen. Ha "jelelés" közben ránézek az arcára, olyan, mintha csak poénból mutogatna, mert a szája sarkában végig ott bujkál egy félmosoly és ha rákérdezek, hogy vajon eljön-e majd az idő, hogy egyszer beszélni fog, akkor olyan hamisan rázza a fejét, hogy egyrészt meg kell zabálni, másrészt meg világosan látszik, hogy számára a nem-beszéd móka, poén, vicc kategória.
Kommunikálni egyébként ennek ellenére szuperül lehet vele: én felteszek egy eldöntendő kérdést és ő vagy bólogat vagy rázza a fejét, aszerint, mit szeretne, mi a véleménye a dolgokról. Egy ideig azt hittem, random ráz vagy bólogat, de nem, ha ő komolyan bólogat reggel 8-kor az "eszel ebédre egy kis borsót?" kérdésre, akkor valóban fog enni egy kis borsót ebédre; ha viszont rázza a fejét, akkor nincs az az isten, hogy ő egyetlen szemecskét is leeresszen a torkán aznap.
A hallásával és a szövegértésével tehát semmi baj az ég világon (ezt eddig is tudtuk, tekintve, hogy a legapróbb neszre is a fülére mutat már vagy egy éve és 1,5 éves kora óta nagyjából a legbonyolultabb utasitásokat is végrehajtja (pl hozd ide a távirányitót, ott van az ágy alatt, majd ülj le a székedre), csak éppen megszólalni nem akar... Egyelőre nem aggódunk, csak kivárunk, mert egyrészt ugye fiú, másrészt pedig lehet, hogy ez a furcsa élet, a folyamatosan változó környezet az, ami visszaveti. (Itt jegyezném meg amúgy, hogy szerintem ő bólogat a legaranyosabban a világon: a hatás kedvéért becsukja a szemeit és ilyen borzasztó mély, okoskodó és tudálékos arckifejezéssel nyugtázza a dolgokat, mintha legalábbis egy 80 év feletti MTA tag lenne, akit épp a saját szakterületéről kérdeztek...)
Legyünk túl a szar dolgokon: A beszédhez hasonlóan a szobatisztsággal sem állunk sehogy, pontosabban az utóbbi még gázosabb, ugyanis, ha annyit mondok, hogy "bugyi"vagy "alsógatya", ő azonnal megrémül és görcsösen mutogat a pelenkák felé, hogy ő maradna a jól bevált módszernél. (Szóval tudja, hogy a gatyóka felvétele együtt járna a pelus hiányával és a bilibe / wc-be pössentéssel.) Kicsit furcsállom ezt a nagy félelmet, mert természetesen sosem rémisztgettem alsógatyával vagy bilivel, semmi negativ élménye nem volt ezekkel, mindig csak emlités szintjén beszélgettünk róla, nem erőltettem, nem magyaráztam túl, eddig annyiban került elő a téma, hogy ha eszembe jutott, megkérdeztem, hogy szeretné-e felpróbálni az egyik alsógatyáját vagy szeretne-e ráülni a bilire (ruhástól), hogy megnézze, milyen élmény... Mondjuk ez van, emiatt sem aggódom nagyon, itt kinn ráadásul amúgy sem olyan furcsa, ha egy 3 évnél idősebb gyerek pelust hord, no de attól még messze is vagyunk.
Aztán mi van még. Az alvás. Ha jól rémlik, a nyaraláson aludt először normális (értsd nem rácsos, nagy) ágyon - egyedül. Utána, mikor hazamentünk, pár napig még visszaerőltettük a kiságyba, de lassan egy hónapja nagyjából már nem látott belülről rácsokat. Ami az alvás idejét illeti, ezt most nem részletezném, mert nagyjából elégedettek vagyunk és nagyon nem akarom, hogy holmi Murphy bekavarjon...
A következő sarkallatos téma az evés. P. ugye sosem volt extrém módon válogatós, mindig szépen evett mennyiségileg is, de mióta 2 éves lett, ez (törvényszerűen szinte) megváltozott. Van úgy, hogy alig-alig eszik, van, amikor rájön, hogy tulajdonképpen ő bélpoklos és sokat eszik, de ami állandó, az az, hogy eléggé korlátozott azoknak a kajáknak a száma, amit megeszik. (Bár ez roppantul unalmas, de mivel azt tervezem, hogy idővel kinyomtatok és összefűzök pár P.-ről szóló bejegyzést és igy lesz egy szuper bébinaplóm, leirom, miket eszik és miket nem:) Joghurtot, sajtot, egyéb tejterméket a tápszeren kivül (ebből este iszik meg 150-210 ml-t, a reggelit már szinte teljesen elhagyta, ha kér is, maximum 150 ml-t) nem eszik meg. A kenhető dolgok (pl húskrém, lekvár, méz, bármilyen kenyérre kenhető krém) szintén nem nyerők, viszont a sonkát és a szalámit szereti. Kenyér nélkül, de kenyérrel is megeszi. Nagy kedvence a tészta, ezt sokszor csak üresen hajlandó eltűntetni. (Ha bármi van rajta, tiltakozva figyelmeztet, hogy "üe tétta".) Érdekes módon viszont, ha külön, egy másik tálban van pár csirkemell kocka, akkor az úgy jó, akkor együtt eszi a kettőt vagy csak külön a húst... A rizst is szereti és tök ügyesen kanalazza is, szintén üresen. A zöldségek közül csak a párolt borsót eszi meg vagy esetleg a cukkinis tócsnit, mert azt hazudom, hogy az tojás. (Végülis az tartja össze, ez ilyen white lie...) A tojást amúgy rántotta formájában imádja, a kemény tojástól viszont undorodik. A gyümölcsök közül a barackokra, dinnyékre, meggyre, szilvára stb rá sem néz, de a mandarint, a szőlőt szereti, ahogy a banánt és az epret is néha. Mostanság rászokott az almára is, úgy szereti, ha egyedül rágcsálhatja, baromi felnőttesen néz ki, ahogy majszol. Az édes sütiket, kekszeket enné, mint az anyja, valamint a mazsolát és a csemegeuborkát is nyomná vég nélkül boldogan. Sajnos nyaralás alatt egyszer kapott virslit is, no azóta hetente egyszer eszébe jut, hogy visiiiiiii és én kénytelen vagyok lehűteni, hogy nem, nem kap virslit, mert az egészségtelen, maximum kéthetente egyszer ehet meg egyet, miközben hálát rebeg nekem, milyen laza anya vagyok. A fagyit, jégkrémet nem szereti, inni vizet iszik, hol butykosból, hol pohárból szivószállal vagy az ikeás mini pohárkákból. Gyümölcsleveket vizezve kap, ha kér (sokszor nem kér), a szénsavas italokat kiköpi. Csokit mi sem eszünk nagyon, igy ő sem, ha chips van itthon, abból viszont szeretne és kap is pár darabkát, de ez elég ritka, havi egyszer veszünk általában, ha megkivánom.
Ami a viselkedését illeti, elég visszahúzódó társaságban sajnos, ha valaki elveszi a játékát, simán belenyugszik, szó nélkül, ha pedig ő veszi fel valaki cuccát a földről és megkérem, akkor visszaadja a gazdájának. Nagyon visszafogott fiúcska, udvarias (bár ez még a természetéből adódik, nem az én érdemem) és még sosem volt irigy vagy féltékeny. (Értem ezalatt, hogy lazán megosztja a játékait, kajáját mással, nem zavarja a dolog.) Ha itthon vagyunk, szereti, ha játszunk vele, néhanapján elvan magában is, de azért legtöbbször öt perc játék után odahúzza valamelyikünket, hogy nézzük, mit csinál. Sokszor baromira idegesit, hogy rajtam lóg, hogy mondjuk nem hagy főzni, takaritani, pakolni, mert sürgős mutogatnivalója akad (pl óránként húz lelkendezve az albakhoz, hogy asztaaaaaaa, egy autókereskedés mellett lakunk...), de ez van, néha jobban tűröm, néha kevésbé. Igen türelmetlen a mai napig, ha akar valamit, azt azonnal akarja, nem tud várni, addig rángat és siettet, mig meg nem kapja a hőn vágyott dolgot. (Nem magasak az igényei, általában kajáért harcol, csak ha mondjuk lisztes a kezem, várnia kell addig, amig lemosom és az szörnyű...) Hisztizni szokott persze időnként, de ez kortünet, most ott tartunk, hogy fel sem vesszük. Ha itthon történik a dolog és látom, hogy hiába nyugtatom, ölelgetem, ő csak fetrengeni akar, akkor ott hagyom, ahol van és kimegyek a látóköréből, egy idő után úgyis észreveszi, hogy nem vagyok ott és nyanyázni kezd, ekkor odamegyek hozzá, mire ő bőszen mutatja, hogy vegyem fel és onnantól sinen van a dolog, lassacskán megnyugszik. (Ha visszahiv és nem akarja, hogy felvegyem, hanem újra üvölteni kezd, akkor újra otthagyom és ezt addig játszuk, amig hozzám nem bújik.) Ha emberek között vagyunk, amikor hisztizni kezd, no azt utálom, akkor próbálom nyugtatgatni, ő persze leveti magát a földre, fetreng, üvölt, én kétségbeesem, ha eszembe jut, mit gondolhatnak most mások, úgyhogy próbálom minél méltóságteljesebben elhagyni a helyszint, hogy legalább a közönségünk változzon... Az oltári nagy hisztik (amik mondjuk 15 percnél tovább tartanak), ritkák hálistennek, de elő-előfordulnak, ami rém kellemetlen, de nincs mit tenni, túl kell élni, akárki akármit mond, ez egy ilyen korszak, tudom, hogy el fog múlni.
Mivel ez a bejegyzés már elég hosszú lett, asszem itt és most le is zárom, ha még eszembe jut valami, majd hozzáköltöm.
A lényeg: P. köszöni, angyali gyermek és imádjuk.
* A hónap szavai:
- muffin, nagyszerű, piros, kék, fehér, szürke, fekete, tűzoltó, játszóház, asztal, tápszer, tapogatós könyv (tpsz stb stb), habos (fürdő), madár, sonka, sajt, hús, kukás (autó), rizs, kukac, viz, hid, fal, sin, erkély, szőlő (+ car, ambulance)
- húzogatja a mutatóujját - törjek ketté valamit (jellemzően kaját)
- szszszszsz - folyik a csap (a szél is igy fúj és a kigyó is igy beszél)
- lassan és mélyen lélegzik - alvás
- hirtelen hajitó mozdulatokat tesz - dobáljunk kavicsot a vizbe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése