Túl sok volt mostanság a pozitivum, ime hát két dolog, ami miatt a falra mászom:
1) Bazi nehezen alszik el. Délután még hagyján (bár nehezen veszem rá, hogy bejöjjön a szobájába, de utána már benn marad), akkor egy kis mese után (ami arról szól, hogy mit csináltunk délelőtt), olyan negyed óra alatt elalszik, miközben fogja a mutatóujjamat, de este nagyon idegesitően hosszú a rituálé. Fürdés 3/4 9-kor, 1/4 10-re megeszi a tápszerét, majd jön a kinlódás. AV mesél neki (a komp alapvető szereplője a mesének), én ezalatt pakolászom a nappaliban, majd mikor hallom, hogy vége a mesének, én is bemegyek hozzá és ledőlök mellé. Ekkor beindul a forgolódás és az "akarod, hogy kimenjek?" kérdés felvetése. Ha igen-t int, kimegyek, ha nem-et, de forgolódik tovább, jön az ajánlat: "ha forogsz, kimegyek!". Ha nem forog, maradok, ha forog, kimegyek. (AV eközben végig benn van.) Ha kimentem (előbb-utóbb úgyis ki kell mennem, mert forog), pár perc múlva már szólongat. Ekkor visszamegyek és közlöm, hogy megyek fürdeni, ő aludjon, Apa itt marad. Van, hogy ennyiben maradunk, én elmegyek fürdeni, majd mire kijövök (10 perc), már csak 5-10 percet kell várni és AV is kijön tőle (ekkor olyan 3/4 10 van), de van úgy, hogy az istennek sem akar elaludni. és ha kimegyek "fürdöm!" felkiáltással, akkor elkezd sirni. Ez engem baromira felcsesz, mert már fél órája bénázunk, visszamegyek, újra elmondom neki, hogy aludjon, mert mi is alszunk, csak a másik szobában és innentől még vagy újabb fél óra eltelik, mire valóban elalszik. Minden este 40-60 perc altatás ultragáz.
2) Bár azt irtam, hogy félénk, néha nagyon idegesitően hangos. Lehet, túl sokat várok tőle, de tök cikinek érzem, hogy bejövünk a házba és dúdolgat, berregve rohan a folyosón, csapkodja a postaládákat, felkiált a liftet látván és hangoskodik. Mikor felérünk a lakásunk elé, dettó. Mint az őrült, nevetgélve rohan az ajtónak, nyög, hogy kéri a kulcsot, én meg folyamatosan csak pisszegek, csittegek. A lakáson belül kicsit többet engedek persze, de "mások között" tök idegesit, milyen hangos. A buszon, darton szintén. Értem én, hogy boldog, lelkesedik, de ne rikkantson már fel minden egyes autó láttán, ami lehagyja a buszt... Lehet, hogy ez csak az én mániám, másokat nem is zavar (én forditott esetben csak mosolyognék egy ilyen gyereket látva, de ki tudja, kit hogy fárasztanak le a sajátjai) és attól is fosok, hogy a meglévő kis vagányságát is elnyomom ezzel, hogy folyton fegyelmezem, ha emberek között vagyunk, de nem szeretném, ha neveletlennek tartanák. (Eddig mondjuk még csak pozitiv visszajelzéseket kaptunk, hogy jééé, ez a fiú odaadja a játékait, de nagylelkű; jééé, átmegy az úton szó nélkül és megáll, ha kell, de szófogadó stb stb, de rettegem a percet, mikor ránk szólnak, hogy rossz...)
Nálunk 8-kor van fürdés, és az már jónak számít, ha 10-re alszik. :) Persze, mostanában a Sziget sem segíti az elalvásban... :S
VálaszTörlésGergő is sikongatós, de még eszembe sem jutott, hogy az utcán rászóljak. Kellene? :O A folyosón pisszegek, és mondom, hogy halkabban nyilvánuljon meg, mert Bence alszik (folyosószomszéd féléves kisfiú), akkor ő is pisszeg. :)
Hátizé, aki egy kétévesre csúnyán néz, mert hangos, az meg is érdemli, hogy ez legyen a legnagyobb baja a világon...nyilván nem viszed színházba, vagy az intenzív osztályra, ahol mondjuk jogosan elvárhatnák, h maradjon csöndben. Én is mindig jókat mosolygok az ilyen kis kurjongatókon.
VálaszTörlés(Léda mostanában ultrahangon sikít, meg mutogat az idegenekre, és közben magyaráz babanyelven, áh, az se ciki...de én ezen nem izgulnék :-))
én úgy tudom, hogy élettani, hogy a gyerekek olyan hét-nyolc éves korukig képtelenek nem üvöltözve beszélni. a tüdő megfelelő fejlődése miatt kell folyamatosan ordibálniuk.
VálaszTörlés(lehet, hogy nem lennél a szomszédom, de én nem zavartatom magam a szaladgálása, meg lépcsőházi többi miatt, mert 1., amire ráfókuszálok, h zavar, csak annál jobban csinálja, 2., úgyis csak pár perc az egész, míg a terepen vagyunk, 3., ha maga a megtestesült udvariasság, és szinte suttog, akkor is felhallatszik mindenhova (i love körfolyosós ház :) ), 4., ott óvégat mellette a Manyi.
:) Oké, ezentúl engedek a gyeplőn, lehet beszélgetni a folyosón is. :D
VálaszTörlésIzé. Én sem aggódnék azon, hogy ordibál 27 hónaposan. :) Persze szólhatsz neki, hogy jelezd, hogy nem zavarunk másokat, mert legalább berögzül neki, hogy ez társadalmi elvárás, de szerintem ne parázz rajta. :)
VálaszTörlésAlvás meg: Úgy emlékszem az nektek mindig nehéz dolog volt. Én jelen pillanatban, születésétől fogva leteszem és otthagyom aludni. Este kap mellé egy saját verset, amit elmondok neki. Később mesélni fogok neki. Nem tudom hogy ahogy növekszik, mennyire kezd majd a nyakamra nőni az alvással, de mondjuk én nem szeretnék neki könyörögni az alvás miatt. Persze sok elvem megdőlt, mióta megszületett, úgyhogy már jóval kisebb a pofám, de lehet érdemes lenne hagyni egy kicsit, hogy megtanulja, hogy aludni egyedül kell.
VálaszTörlésHát az úgy volt, hogy 2-3 hónapos korától 5-6 hónapos koráig este 10től reggel 8/9-ig simán aludt (meg most úgy 1,5 éves korától 10-től 7-ig is alszik általában egy húzásra), pedig ugye "azt mondják", hogy ha ringatva / simogatva / nem tudom, hogy alszik el egy baba, akkor az éjjeli éberebb időszakaiban (ami 1,5 óránként jön el), jól megriad, hogy jééé, most itt alszom az ágyban, pedig az előbb még ringattak / simogattak és ettől majd felébred és 1,5 óránként behiv - szóval bár elvileg fel kellett volna / fel kellene ébrednie éjjelente többször is, nem ébredt / ébred fel, mert visszaaltatta / visszaaltatja magát, vagyis ebben az értelemben "el tud magától aludni", bár sajnos igen, az "első" elaltatás a miénk, szóval eszerint meg nem alszik el egyedül...
TörlésNo, a lényeg a lényeg, hogy mi sem jókedvünkből kezdtük el altatni, nem volt SOHA olyan, hogy evett, majd elaludt szépen még újszülöttként sem, az első perctől kezdve embertelen hangon visitott, ha csak úgy betettük az ágyába, amit nem lehetett elviselni. Később próbáltuk tanitgatni, de miután egyszer 2 órán át sirt, pedig bejártunk hozzá 5 percenként, mondtuk, hogy szevasz, ennyit erről, nem fogjuk hagyni üvölteni, ha a fene fenét eszik, akkor sem. Most ott tart, hogy szintén sir, ha kimegyek és szinte direkt nem alszik el addig, amig totálisan ki nem dől a figyelésbe, hogy ott vagyunk-e. Az a baj, hogy a 2 évesek dackorszaka ebben is megnyilvánulhat (naná), hogy azért sem alszanak el, szándékosan, mintegy tiltakozásképp. Ezt viszont szerintem csak túlélni lehet. :(
(És ez nem azt jelenti, hogy altatáskor mindent szabad, neeem, vannak szabályok, pl nem mehet ki a szobából, nem mondunk csak 2 mesét maximum, ha forog, otthagyom stb.)