Hétvége

Pénteken munka után kimentünk a Poolbeghez rákocska nézőbe (ez a legújabb murink: keressük a földkukacok és halott medúzák között az apró oldalazó rákokat, akiket kivetett a tenger), majd este AV búcsúbuliban volt, ami nem is lényeges úgy önmagában, az azonban már emlitésre méltó, hogy a pubban két család összeverekedett, még hozzá egy néni 75. szülinapjának kellős közepén. Szegényt jó kis rokonokkal áldotta meg az Sors, ilyenkor elszégyellem magam, hogy még én sirok... (AV többször emlegette egyébként a hétvégén, hogy s mint volt a dolog (asztalokat, székeket dobáltak egymásra a dühös rokonok), hiába férfi, rá is igen-igen nagy hatással volt ez a nem megrendezett pankráció.)

Szombat délelőtt mig AV a Lidl rejtemei között bolyongott, mi P.-vel kipróbáltuk a Millennium parki játszóteret Blanchardstown-ban. (Ebből az élményünkből táplálkozott az előző dühöngő posztom amúgy.)
Délután mivel hétágra sütött a nap és volt vagy 20 fok is, sok száz más családdal együtt levonultunk a malahide-i tengerpartra homokozni és sarazni. Bár P. feneke tiszta viz lett, mert ahogy guggolt az iszapban, néha beleimbolyogta méretes hátsóját a dzsúzba, hazafelé még megálltunk egy kis játszótéren, ahol kétszer majdnem kiesett a hintából az Úr (arccal előre), mert épp úgy hozta kedve.

Ma délelőtt AV búcsú gokarton vett részt, mi pedig elsétáltunk a Herbert parkba, ahol találkoztunk egy magyar apukával és a 3 éves lányával, akik tök jó fejek voltak. Tapsikolt a szivem, mert a kislány nagyon félt P.-től, pontosabban a helyzettől, egyfolytában bújt az apja lábai közé, egy centire sem engedte el maga mellől, úgyhogy újra megbizonyosodtam afelől, hogy P. nem vészesen félénk, mert vannak olyanok, akik még nála is nehezebben oldódnak fel. (Mondjuk ő olyan Bedeco szinten van: nem egy Nesquick, de nem is egy kis cukrozatlan kakaópor haha.)
Délután, ha minden igaz, jönnek M-ék, akik AV kollégái és magyarok, szóval fellendült a társas életünk rendesen, tessék csak tessék, csak igy tovább, csak igy tovább.