Aktiv

Csak a tények rögzitése végett: szombaton délelőtt jártunk a Corkagh Parkban, ami egy óóóóóriási park (de tényleg óriási, hihetetlen, mennyi zöld terület van ebben a városban). 11 előtt értünk oda, pont jókor, mert ekkor nyit a parkon belül a "farm", azaz ekkor nyitják ki a kapukat, hogy a libák, tyúkok, pulykák, pávák kitipeghessenek a jónép közé. Fél óra nézelődés után átvágtattunk az egyik tóhoz, hogy P. kavicsokat dobálhasson a vizbe, majd a fiúk fociztak egy kicsit a zöldben, én meg kattogtattam a fényképezőgépet.
Innen a park játszóterére gyalogoltunk (mert hogy az is van neki) és tátott szájjal bámultuk, mekkora is lehet egy játszótér. Amerre a szem ellátott, játékok voltak: csúszdák, hinták, körhinták, egyensúlyozós izék, mászókák és komolyan mondom, mig az ember átsétált az egyik eszköztől a másikig, kifáradt... (Annál is inkább, mert szerintem megdőlt a melegrekord ezen a délelőttön: legalább 28-29 fok lehetett a napon, izzadtunk, mint a ló.) Negyed 2-re értünk haza, de simán maradtunk volna tovább, csak nem akartuk, hogy P. túl későn aludjon, hiszen igy is volt negyed 3, mire elszunyált. Délután újra nekivágtunk a városnak. Mivel meleg volt, a Killiney-i tengerpartot céloztuk be, de mikor leültünk a hullámok elé a kavicsos partra, rájöttünk, hogy mivel fúj a szél, baromira fázunk... Kb 10 perc után feladtuk hát és átautóztunk a játszótérre, ahol vicces módon megkérdezte tőlünk egy fekete nő, hogy magyarul beszélünk-e, mert hogy az ő férje magyar... Szépen elbeszélgettünk, kiderült, hogy a gyerekek beszélnek magyarul, mert az apjuk tanitgatja őket, majd összefutottunk az apukával is és számot cseréltünk. (Mókás, hogy az elmúlt 1 hónapban négy darab magyar apukával találkoztunk a különböző játszótereken, mig ezelőtt soha nem történt ilyen... Vajon érzi a Sors, hogy lazitani kéne a magányunkon?) Jó későn, fél 8-ra értünk haza ezen a napon, azt hiszem nem csoda, hogy mindhárman kivoltunk, mint a liba.

Corkagh Park játszótér

Killiney Hill játszótér

Vasárnap délelőtt jól összevesztünk, majd elugrottunk a Cornelscourt-ba szőlőért és mivel csöpögött az eső, többre nem is telt tőlünk. Délután a Markievicz Parkot irányoztuk elő magunknak és ismét megállapitottuk, hogy nagyon nem mindegy, az ember milyen környéken él, mivel ott, ahol ez a park van, bizony kicsit túl sok az egy főre jutó mackónadrágosok száma és igy a játszótéri illem is hagy némi kivánnivalót maga után...