Tegnap este csak poénból elővettem a Fussy Baby Book-ot és átlapozva a csecsemőkort, elolvastam, mik is a high-need baby ovis kori jellemzői. Az első párnál még bólogattam, majd miután végigolvastam mindet, már röhögtem. Bazzeg, ez az ember egy az egyben P.-t jellemezte! Nagyon durva. Nem vagyok hive a cimkézgetésnek, de miután ezeket a dolgokat szándékosan
azután olvastam, hogy önmagam is megállapitottam róla ezt-azt (és itt a blogon le is irtam szerencsére olykor-olykor, részletekben), nem lehet mondani, hogy tudat alatt a hozzáállásommal én provokáltam volna ki belőle ezeket a viselkedésmódokat, tudva, milyennek
kell lennie, ha ebbe a kategóriába akarom besuvasztani...
Szóval ime a jellemzők:
- Keveset alszik
- Anyás, érzékeny
- Nem szopja az ujját, nem cumizik
- Hiperérzékeny az ingerekre (pl sosem tud aludni, ha "action" van körülötte, vásárlás alatt teszem azt)
- Megőrül, mikor éhes
- Kreativ
- Elutasitja a tekintélyszemélyt
- Makacs
- Negativ
- Ragaszkodik a véleményéhez
- Nagy szüksége van a folyamatos megerősitésre / visszajelzésre
A nálunk legjellemzőbbeket megvastagitottam, de egyébként egytől egyig igazak a jelzők. (A negativat csak azért nem vastagitottam ki, mert a leirás szerint az inkább csak akkor értelmezhető már, ha beszél normálisan, választékosan a gyerek.)
Pont nem rég írtad, hogy mindig win-win-re hajt, tehát elutasítja a tekintélyt (tekintélyszemélyt) is. :)
VálaszTörlésalig merem megkockáztatni, de így kábé minden gyerek nagyjából ilyen, akit ismerek. oké, az enyémek mondjuk jól alszanak - de ahogy hallom ez a ritka -, de a többi pl nagyjából rájuk illik. szerintem a kiskölkök ilyenek és kész.
VálaszTörlésÉn cáfolom. Az enyém nyugodt, jól alszik, bírja az "éhezést", befogadó, nem érzek benne ellenállást. És lehet, hogy lesz dackorszak, de nem az első pillanattól mond ellent, mint P.
TörlésA környezetemben nem ismerek ilyen gyereket, mint P. Ha rosszabbul is alszik, nincsenek halmozottan meg ezek a tünetek, amiket Part felírt. Ha sírósabb is, akkor is alszik, nem dacol ennyire stb-stb.
VálaszTörlésGergőre is csak 3-4 igaz a 11-ből úgy, hogy már érzem a dackorszak előszelét.
VálaszTörlésNa majd rákérdezek egy téma-szenzitiv meg egy nem-téma-szenzitiv csoportban is.
VálaszTörlésAmúgy igen, a halmozottság számit, mert az rendben, hogy néhány minden gyerekre igaz, de az összes, igy együtt, csak kevésre.
A high-need baby egyébként a könyv szerint is abban rejlik, hogy bár minden gyerek high-need BIZONYOS SZEMPONTBÓL, de sok nem az élet MINDEN területén az. Emellett, az is számit, hogy a szükségleteit HOGYAN fejezi ki egy gyerek a születéstől kezdve (!), mennyire erőteljes, kitartó, lehengerlő, makacs az akarata véghez vitelében.
oké, oké, ti tudjátok, én mindent betudok a gyerekeimnél a kisgyerekkornak - mondjuk erőm se lenne elemezgetni, hogy mit miért csinálnak így meg úgy. meg aztán ha elemezgetném se jutnék sehova. az ilyen gyerek is felnő majd, biztosan belőlük lesznek a tesztoszteron huszárok;)
VálaszTörlésElhiszed, hogy valaki meg úgy küzd meg, ha elemezget? És ez nagyon nem attól függ, kinek mennyi ideje van, hanem milyen tipus. Ennyi.
TörlésAmúgy nagyon tévedsz abban, hogy belőlük lesznek a "tesztoszteron huszárok". Pont hogy nem.
"Amúgy nagyon tévedsz abban, hogy belőlük lesznek a "tesztoszteron huszárok". Pont hogy nem."
Törlésde most ezt meg tényleg honnan tudod? megjegyzem viccelni próbáltam csak;)
ja és persze, elemezgess, én nyilván csak a saját véleményemet tudom arról mondani, hogy miért nem jó dolgokat elemezgetni (és hogy én hogy látlak kívülről) és éppen azért gondolom így, mert én is hajlamos vagyok az elemezgetésre.
Törlésannak pedig örülök ha nem sértődsz meg, nem is sértegetni akartalak.
még egy dolgon elcsodálkoztam utólag: "Hiperérzékeny az ingerekre (pl sosem tud aludni, ha "action" van körülötte, vásárlás alatt teszem azt)"
VálaszTörlésde te most komolyan elvárod egy két év fölöttitől, hogy aludjon vásárlás közben? ne már...szerintem ilyen gyerek tényleg nincs.
1) Az "ovis kort" rosszul forditottam, elnézést, itt 1 éven túliakra gondolt a szerző. Azért 1 éves kor körül még elég sok gyerek alszik vásárlás közben. (Sőt, ha hiszed, ha nem, itt rengeteg 2-3 éves gyereket is látok szunyálni, de az irek szerintem más tészta, alapból ilyenek, hozzájuk nem is hasonlitom magunkat, mert ők a hintában is képesek elaludni...)
Törlés2) P. még 2 hetesen sem tudott vásárlás közben aludni, soha nem volt olyan, hogy én nézelődtem, ő meg békésen hunyt a babakocsiban, nálunk ez sosem fordulhatott elő.
3) Ez az alvás vásárlás alatt csak egy darab példa a túlzott reaktivitásra.
De nem célom meggyőzni téged, ha nem hiszel ebben, nem hiszel. Csak eszedbe juttatnám, hogy neked milyen rosszul tud esni, mikor valaki azt feltételezi, hogy ugyanolyan nehéz az ikres lét, mint ha valakinek mondjuk 1-1,5 év van a két gyereke között...
Szerintem az ilyen dolgokat úgyis csak az tudja, aki benne van, magyarázhatsz, milyen ikrekkel az élet, úgysem értem és éppen igy fogadd el, hogy te sem érthetsz, érezhetsz át mindent az ég világon, ami gyerekekkel kapcsolatos, hiába van kettő.
Ja és nem nem sértődtem meg... Csak reagáltam...
VálaszTörlésőőőő...milyen ikrek alszanak hintában? az enyémek nem alszanak hintában, vagy ezt most nem értem:)
VálaszTörléspersze, ez világos,dehogy érzek én mindent át a világon, elég nekem a magam baja, de - ha már beszólogatunk:) - szerintem egy kicsit túlzásba viszed a gyereked megfigyelését és elemzését (persze lelked rajta, csak szerintem különösen a gyereknek nem tesz jót ha árgus szemekkel figyelik minden lépését)és nem hiszem, hogy sokat érsz vele, ha kijelented, hogy a gyereked különlegesen nehéz eset. én sem érek semmit azzal, ha meg nem értett ikresként aposztrofálom magam, mire jó ez?
én azt hiszem pont kezdek egyébként leszokni erről - volt egy hirtelen megvilágosodásom, amikor rájöttem, hogy nincs értelme az ikrességen vekengeni -, éppen azért, mert a világon sehova nem vezet. nehéz, nehéz, na és akkor. másnak meg más nehéz.
elég tudatosan dolgozom ezen egyébként és mostanában már abszolút nem érdekel, ha valaki nem érti meg az ikrezést, miért is értené? és miért lenne az nekem jó, ha megértené? vagy miért lenne jó nekem, ha bebizonyítanám a világ számára, hogy nekem marha nehéz? persze a blogolás az tök egyéni játszótér és világos, hogy arról írsz, amiről akarsz, én meg csak arra tudok reagálni, amit leírva látok, csak nekem egy kicsit már túlzás ez az állandó elemzése a gyerkőcnek. ettől függetlenül készséggel elhiszem neked, hogy nehéz eset, de lehet, hogy nem erre kéne koncentrálnod...oké, tudom, ki vagyok én, hogy megmondjam neked a frankót, szóval be is fejezem.
ja, ha az ír 2-3 évesek alszanak vásárlás közben, akkor tényleg szívnak, ez nem vitás;)
Irek, nem iKrek. :D
VálaszTörlésIrtam egy hosszút, de inkább kitöröltem. Nem olvastál régebben (2010 májusától), amikor 10ből 9 poszt negativ volt, mert annyira nehéz volt vele az élet. Most (utána kerestem) ezelőtt a bejegyzés előtt az elemezgetőset irtam (mondjuk szerintem ilyet mindenki irt, aki olvasta Létező könyvajánlóját), előtte meg szeptember 5-én nyigtam, hogy keveset alszik. Szerintem ez azért elég jó arány, mármint ha a nyikorgós posztokat nézzük a többihez képest, nem érzem úgy, hogy az itt irtak alapján az jönne le, hogy arra koncentrálok, hogy nehéz eset...
De persze nem én olvasom magam kivülről, még az is lehet, hogy ez jön le, bár én nem ezt érzem.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésá, inkább kitöröltem az előző kettőt. nem azért, mert valami nagy baj volt a kommentekkel, hanem mert fölösleges erről vitázni, meg nyilván tök félreérthető, meg láthatóan nem értünk egyet. igyekszem nem vitatkozni kommentekben ezentúl, abból megfigyelésem szerint mindig csak a baj van. szóval ne is figyelj rám:)
VálaszTörlésSzia Molly,
VálaszTörlésÉn sem akarok itt vitát generálni, csak mondjuk én is elemezgetős vagyok. Meg jók a kommentjeid is, tanulságosak.
Szerintem, ha valaki ilyen típus, akkor írogat és keresztül megy bizonyos dolgokon, aztán eljut a-ból b-be. Az írás gyógyítja, meg az elemezgetés. Lehet te is a saját írásaid miatt is jöttél rá dolgokra.
Ha valaki elemezgetős, a gyerekét is elemezgetni fogja. Ha tetszik a gyereknek, ha nem. Egyébként mivel a gyerek a sajátunk, ebbe nő bele, ezt szokja meg és ez lesz neki a természetes. Tehát szerintem nincs olyan, hogy egy gyerek megsínyli az apja-anyja természetét. Eleve bele vannak kódolva az életünkbe azok a sérülések is, amiket kapunk a szüleinktől. És ezzel nincs baj, ez így van, ezt választottuk a szüleinkkel együtt. :)
ó, persze, én is teljesen elemezgetős vagyok, meg szorongós, de érdekes módon a gyerekneveléssel kapcsolatos elveim meg homlokegyenest ellentmondanak az elemezgetős énemnek: én inkább azt vallom, hogy a gyerekeket kicsit el kell hanyagolni, hogy normálisak legyenek, a gyerekeknek meg kell találniuk a helyüket egy családban, de nem úgy, hogy a család van a gyerekért, hanem úgy, hogy a gyerek van a családban, ahogy mindenki más is és mindenki más funkciója pont olyan fontos, mint a gyereké.
Törlésaz elején persze természetes, hogy a gyerek a legelső, csak szerintem nagyon kell vigyázni, hogy az ember ne maradjon így, hogy ne csak és kizárólag a gyerek körül ugráljunk (erre jó egyébként a több gyerek, mert akkor idő sincs egy körül ugrálni).
és bevallom, én a gyerektéma hatalmas pszichologizálását is nagyon fölöslegesnek tartom,szerintem a sok elmélet és módszer inkább csak frusztrációt okoz a szülőknek (és így a gyerekeknek is), mint segítséget nyújt. nem árt némileg tudatosnak lenni, de a túlzott tudatosság éppen ennek az egésznek a játékosságát, meg az örömét öli meg...és így van ez egyébként a saját személyiségünk agyonelemzésével is. ha mindig mindent végiggondolunk, hol maradnak az élet spontán örömei?
Tényleg nagyon másként gondolkozunk, ez tény. A (fejlődés)lélektan iránti túlzott érdeklődésemben amúgy erősen benne van a "szakbarbárság" is, bár ezen a blogon nem domboritom ki soha (szándékosan), de végül is nem véletlen, hogy azt a szakot végeztem el az angol után, amit.
TörlésA sok elmélet és módszer nekem egyébként pont hogy segitséget nyújt és még sosem éreztem azt, hogy pont az frusztrál, hogy sokat olvasok a témában, sőt.
na jó, hát akkor legalább egyértelmű a véleménykülönbség forrása,az is valami...amikor egyébként könyveket emlegettem a gyerekorvosunknak, akkor jótanácsként azt mondta, hogy olvassak kevesebbet a témában;)
Törlés"Laikusnak" én is ezt mondanám. :D Szerintem nincs idegesitőbb az orvosnak, mikor a páciens utána olvas a dolgoknak. :D
Törlésnem, szerintem ezek (két gyerekorvosunk van) nem laikusként is ilyenek (ezt nem is szeretem bennük egyébként), próbálják az egészet olyan egyszerűen csinálni, amennyire lehet és bár hajlok erre én is, de egy orvostól azért néha kicsit többet várnék. egyébként ez is egy izgalmas téma, hogy az ember hogyan talál jó gyerekorvost, vagy egyáltalán honnan tudhatja, hogy egy orvos jó-e vagy sem (sehonnan)...
TörlésAmúgy már csak annyit fűznék hozzá a "kiinduló vitaponthoz" (már hogy ezek minden gyerekre jellemzőek), hogy megkértem két csapat embert, hogy árulja el, a fenti 11 jellemző közül mennyi igaz az ő gyerekére (gyerekeire). Az itt reagálókon kivül az alábbi válaszokat kaptam:
VálaszTörlés3 db 2 igaz, 3 db 4 igaz, 3 db 5 igaz, 3 db 7 igaz, 1 db 8 igaz, 1 db 9 igaz és 1db 10 igaz. És ez persze halál szubjektiv, tudom, de akkor is szépen alátámasztja azt, amit magam körül látok.
Ettől függetlenül persze, nem jó a nehezézségekre koncentrálni, de már irtam, szerintem mostanság épp hogy nem a nehézségekre koncentrálok, tudatosan (különben másról sem irnék, mint pl hogy óóóó, ez a szerencsétlen még mindig nem beszél mondatokban, de gáz, jaj és a biliről sem akar hallani sem vagy más témában, hogy jaaaaaj, hát nekem már sosem lesz itt munkám) épp ezért esett szarul ez a kritika PONT most.
sajnálom, ha rosszul esett, tényleg semmi ilyen szándékom nem volt és nyilván ügyetlenül is fogalmaztam (kommentben borzasztó nehéz szerintem reagálni bármire, meg is fogadtam már sokszor, hogy inkább nem teszem), csak nekem a "high-need baby" megfogalmazás már azt sugallja, hogy itt valami nagy nehézséggel áll szemben a szülő, amit tételesen listáz és ezt tovább gondolva már csak egy ugrás az, hogy ez a szülő akkor talán nem érzi annyira jól magát, mert neki nehezebb, mint a nem high-need baby szülőjének.
Törléslehet, hogy ez csúsztatás, de végülis logikus, nem?
ami viszont nagyon valószínű, hogy teljesen másként gondolkodunk ezekről a dolgokról és számomra ezért nehéz megérteni a te hozzáállásodat. én ebben az egészben sokkal kevésbé vagyok tudatos - és a "nekem nincs energiám erre" az nem feltétlen arra vonatkozott, hogy neked de sok energiád van (bár mondjuk az tök jó dolog), hanem arra, hogy én sokkal inkább foglalkozom teljesen más, gyerektől független dolgokkal, mint ilyesmivel, dehát nem vagyunk egyformák -, sokkal kevésbé érzem szükségét a mindent kontrollálásnak (most ezen kérlek ne sértődj meg, én csak annyit látok belőled, ami a blogodon van és a blogodból azt látom, hogy te ilyen vagy; a blog viszont csalóka műfaj, úgyhogy simán lehet, hogy rosszul látom), sokkal inkább úszom az árral, meg tényleg azt gondolom, hogy senkinek sem jó a gyerek minden rezdülését nagyítóval nézni.
és bevallom, azért bátorkodtam erről írni, mert nálad lehet kommentelni, gondoltam akkor ez a vélemény is elfér itt. amikor annak idején írtál egy levelet nekem az ikres nyafogással kapcsolatban, akkor én azon sokat gondolkodtam és nekem segített egy csomót az ezzel kapcsolatos nagy felismeréseimben az, hogy milyennek látszom kívülről, hogy milyennek lát valaki, aki csak a blogomat olvassa, úgyhogy azt hiszem, én most azért bátorkodtam írni neked erről, mert abban reménykedtem, hogy pont nem rosszul érted majd amit mondok és megbánt, hanem esetleg elgondolkodtat. bocsánat, kicsit hosszú és zavaros, meg persze tényleg semmi közöm hozzá, hogy mit és hogyan csinálsz, én pusztán egy külső szemlélő vagyok, aki túl sokat beszél;)
Hát ez az, a blog nagyon csalóka műfaj, egy szelet az ember életéből csak, a gyerek-téma elég gyakori, igy arról irni nem feltűnő.
TörlésDe bevallom, az élet minden területén próbálok strukturált lenni, "bizonyosabbat keresek, mint a kocka" főleg, mióta külföldön élünk, mert annyi a bizonytalan tényező, hogy zavarna, ha csak úgy "sodródnék az árral", hiszen sodor az alapból is eléggé.
persze, a blog nagyon csalóka, ezért is nem érdemes nagyon vitatkozni, meg messzemenő következtetéseket levonni, szóval én most már igyekszem nem mondani semmi komolyabbat bloggereknek, mert nagyon mellé lehet nyúlni, meg sehová nem vezető vitákba bonyolódni...szóval tényleg ne haragudj, ha bármi sértőt mondtam volna, tényleg nem az volt a szándékom, inkább csak...de már mindent elmondtam:)
TörlésNa, akkor én is válaszolok, itt, bár Léda még nincs két éves: rá az 1,2,3,4,7,8,9,10,11 érvényes, a 8-9-10 nem "vastagítva", de folyamatosan jelen van az életünkben.
VálaszTörlésKreativitásról nála szerintem még nem beszélhetünk (bár olyan dolgokat ki tud néha találni, hogy a hajam égnek áll, most pl. a legújabb, hogy szétrágja a kiságy szélét - frankón szálkásra).
A gyerek elemzése meg - főleg egy olyan jellemnél, mint P. - szerintem nagyban hozzájárul a személyisége elfogadásához.
Gondoltam, hogy Léda is ilyesmi természetű... A meghal a kajáért lehet, hogy fiú specifikus amúgy... (Na jó, nem, vicc volt.)
TörlésA kreativitás ilyen korban tényleg nehezen tetten érhető, de én azzal magyarázom pl azt is, ha valamit huszoniksz módon próbál meg elérni és nem adja fel.
Molly: Imádom, amit írtál, hogy hagyni kell a gyerekeket beilleszkedni, nem kell folyton körülöttük ugrálni! :) A sok elemezgetésből én is oda jutok el, amit te leírtál, de ez elég hosszú idő.
VálaszTörlésPartnál meg szerintem abszolút érthető, hogy sokat foglalkozik P-vel és nem úsznak az árral, mivel este 10-kor még ott ülteti a gyerek őt az ágya mellett.
Az meg lehet, hogy én (mi) másképp csinálnánk P-nél, de P. nem minket választott anyukájának és innentől kezdve ez az ő történetük, az ő kis harcaik, öleléseik.