Múltkor kimaradt az illusztráció, milyen könyveket is rendeltem P.-nek, (amik mellesleg rengeteg szenvedéstől mentettek meg már eddig is, ugyanis utálok magamtól sztorikat kitalálni, mert olvasás alatt tudok gondolkozni, de történet alkotás közben nem.)
A Boribon szuper, bár kissé már kiégett, az első napokban 3-4x olvastam fel, mostanság heti 3-4x kéri csak, a Vidám mesék viszont most éli fénykorát, a Nagy Kedvenc az első négy történet. (Én a karácsonyosat utálom, mert egyrészt hosszú, másrészt december 31-én mennek fenyőfát szerezni (áááá), harmadrészt meg (spoiler) szétesik benne a Hóember. Egyébként kicsit idegesit az egész könyv, túl sok a -cska, -cske, ezeket én mindig egyszerűsitem, szerencsétlen az sem tudja kimondani, hogy hinta, nem hogy okoska-botocska.)
Ez a vidám mesék nálunk is megvan vkinek a családban. De, ha ilyen kicsinyítőképző-hemzsegős, akkor marad is otthon.
VálaszTörlésMások imádják ezt a könyvet, tudom, én is azért vettem meg, mert csak jókat hallottam, de minél többet olvasok belőle, annál jobban utálom. Szerintem gáz. Nekem annak idején a Sün, akit meg lehet simogatni volt meg, no azt szerettem és most is szivesen olvasgatom, de ez... Iszony. A kicsinyitőképzők egy dolog (hangyácska / tejecske stb), de sokszor veszem észre, hogy ugrál az igeidők között, ami a halálom és csomó magyartalan izé van benne, pl én beszélek, mondja a kakas, igy, hogy kukurikú. A mélypont a karácsonyos mese, annak én sem tudom követni a sztoriját, ugrál össze-vissza... Meg ez, hogy a medve Mihail Nemtudomki? Eh, nekem nem jött be, na.
VálaszTörlés