Eh

Itthon vagyunk lassan egy hete, ami azt jelenti, hogy én már megint szomorkodom kicsit. Természetesen Anyuéknál lakunk, ami egyrészt jó, mert látom őket, együtt vagyunk, de millió konfliktust szül, mert AV természetesen mindent kritizál, de persze csak nekem morog és engem ez (már a kritizálás és nem az, hogy csak nekem mondja a nyűgjeit) kezd kurvásul idegesiteni, mert sok dologban igaza is van, de bakker, mi vagyunk itt a vendégek, akkor fogja már vissza magát és ne várja már azt el, hogy Anyuék pont úgy éljenek, gondolkozzanak, mint mi, akik hozzájuk képest ki vagyunk tömve zsével és ráadásul egyel fiatalabb generációhoz tartozunk. Szóval idegesit ez a lét, hogy őrlődöm köztük, mert én is látom ám Apuék hibáit és hülyeségeit, hiszen nem vagyok vak, ezektől a falra is mászom néha, de hogy még valakitől meg is kelljen védenem őket, hát az már több a soknál. Ráadásul a másik oldalon ott az etalon, aki számára Etalon, a saját anyja és azon is felhúzom magam, hogy ő Mindenek Felett Áll, holott dehogy, kedd óta itthon vagyunk, de még nem látta az állitólag szeretett kis unokáját, mert lefossa ötven méterről nagyjából, de ennek ellenére (és annak ellenére, hogy ha valaki, hát ő a Mindenkibe Mindig Belekötő Asszony, aki tökélyre fejlesztette a Ha Van Rajta Sapka Az A Baj, Ha Nincs, Az technikáját és ezt remekül kombinálja az Én Mindent Tudok cseppet sem idegnyugtató elvével) szóval hogy mindezek ellenére Ő a Csúcs, az Anya, aki nem tévedhet, akinek mindig igaza van és szerintem ez 32 évesen azért elég patológiás, már ha az ember nem képes a saját anyját-apját bizonyos szempontból úgy istenesen elitélni, hiszen emberek vagyunk, a szüleink is azok és olyan a világon nincs, hogy valaki mindenben tökéletes lenne, vagyis aki nem birja beismerni, hogy az anyjának nem  mindenben van igaza, az már gáz.
Aztán voltam szombaton Erőszakmentes Kommunikáció tréningen is és tök nagy csalódás volt, mert az elv maga még ha tetszik is, a megvalósitás szerintem ultragagyi és mű, számomra egyszerűen nem hiteteles, béna. (Ehhez persze lehet, hogy az is hozzájárult, hogy a Szép Életért Központban vagy hol volt a képzés, ami egy ilyen ezoterikus központ a szarkupac közepén (a Keletitől 100 méterre), teli mindenféle idióta könyvvel, szappannak meg medállal, az én agyam viszont égnek áll a mécsesek és füstölők erőltetetten nyugodt világától...) A tranzakcióanalizises képzés is nyitott volt mindenkinek, azt is egy "laikus" (értsd nem pszichológus) tartotta, de mégis ég és föld volt a kettő. (A vasárnapi gyászcsoport vezetői tréningről pedig akkor még nem is szóltam...)
P. viszont egy aranybogár.