Sűrű

Annyira fáraszt már ez a sok szervezés, röhej, hogy nagyjából ötven embert kéne meglátogatnunk (persze nekünk, gyerekkel, mert hozzánk senki nem jön, hiszen mi is vendégek vagyunk most, ráadásul kemény 30 km-re a vizfejű Budapesttől) és persze több a kolbász, mint a nap, napi 2-3 találkát kéne ahhoz lezavarnunk, hogy mindenkivel végezzünk. Ráadásul vannak ugye bizonyos keresztmetszetek, amiket tekintetbe kell venni (1 és 3 között van 1,5 óra alvás, vagyis P.-nek dél és fél 1 között legkésőbb ennie kell, tehát 12 és 3 között itthon kell lennünk; nincs kocsink; orvosokhoz, hivatalos ügyeket intézni csak időpontra lehet menni; ha ketten megyünk, P.-t valakire (= Anyu) hagyni kell, de ő dolgozik bizonyos napokon ja és persze az is fontos, hogy akihez megyünk, otthon legyen...) és én már kezdek belebolondulni, hogy mindenkinek megfeleljünk.
Amúgy értem a másik oldalt is: egy 2 órás randi nem tűnik olyan észveszejtően nagy kérésnek, persze, hogy bele kéne férnie majd' 4 hétbe, de ha azt vesszük, hogy megszámlálhatatlan "csak 2 órás" találkánk van és hogy az a 2 óra soha nem 2 óra, mert az odaút plusz 1, a visszaút plusz 1 óra, az már 4 és ehhez jön még az, hogy kiesik az alvóidő a napból, hogy kocsit kell szerezni és hogy értelemszerűen csak bizonyos időpontokban érnek rá a találka társak, hát igy már elég idegölő ez az egész.
Áldom az eszem, hogy soha nem ingok meg és mindig határozottan tiltakozom az ellen, hogy itthon töltsük a karácsonyt.
És tudom, kemény vagyok, de mostanság az válik ősellenségemmé, aki megpróbálja áttenni a találkáinkat máskorra...