Hogy merre jártunk 2

Szerdán szabadnapot vettünk ki kettesben, szuper volt. Reggel Apu bevitt Pestre, kitett a Nagyvárad téren, mi meg mint a villám, bemetróztunk a Westendbe, hogy elérjük a 10.30-kor kezdődő Amit még mindig tudni akarsz a szexről cimű filmet. (Hogy miért ez lett a film cime magyarul, nem tudom, semmi Woody-s nem volt benne.) A film nem volt egy nagy szám, kicsit elszomoritott, hogy még az olyan sztárok, mint Meryl Streep is megöregszenek, de AV szerint ez nem baj, ilyen az élet, igy is szép volt MS, a pali meg vicces és különben is, ezer éve voltunk legutóbb kettesben moziban, örüljünk hát, hogy élünk. A mozi után lesétáltunk az Oktogonhoz fagyizni (eltűnt a beugrós fagyis sajnos), majd onnan egészen a Deákig és a Ferenciek teréig, a Főzelékfalóhoz. Ott vettünk fel pénzt, mert kártyás fizetés nincsen, khm, most erre mit mondjak és ettünk egy jót, miközben a szokásos helyünkről, az emeletről néztük a jónépet, ahogy hömpölyög végig a téren. Kaja után besétáltunk a Váci utcára és mint a gazdag külföldiek nézelődtünk. Átmentünk a Láchid alatt, végiggyalogoltunk a rakparton, az Országház és a Néprajzi Múzeum előtt (azt hiszem, itt törte ki a cipőm véglegesen a lábam), majd valami úton-módon kikötöttünk a Nyugatinál, ahol felszálltunk az első vonatra és hazamentünk. Délután AV újra a bankba ment, mi pedig négyesben elautóztunk megetetni a kutyákat.
Csütörtökön AV meg én besétáltunk a központba, megtettük a szokásos kört: DM, Rossmann, patika, bank, Telenor, majd délután elmentünk a bényei játszótérre, a templom mellé. (Mennyire jellemző már, hogy ez a játszó van Anyuékhoz legközelebb: 15-20 percre autóval...) Este Tescoztunk még egy kicsit, majd viszonylag korán feküdtünk, mert másnap nehéz nap várt ránk.

Pénteken délelőtt találkoztunk Sanyi báékkal a Koós Károly téri játszón, majd AV anyukájánál ebédeltünk. Ebéd után P. aludt, délután pedig lementünk a közeli játszókra (szám szerint három játszóteret vettünk be egy óra alatt), majd este különleges dolog történt: mi elmentünk L-ékhez kártyázni, P. pedig otthon maradt a Nagyival, aki egyedül fürdette meg és altatta el, állitólag nyikk nélkül. Mi olyan éjfél felé értünk haza, akkor már ott szuszogott a kis ágyában csórikám. Furcsa volt a tudat, hogy majd' 2,5 év óta először nem mi altattuk el, de bevallom, cseppet sem zavart. Mig kártyáztunk, eszünkbe sem jutott, hogy gond lehet, tudtuk, hogy jó kezekben van, nem aggódtunk, nem sajnáltuk, de azért olyan 11 felé kértünk egy helyzetjelentést, minden oké-e. (Az volt.)
Szombaton délelőtt mig mi Létezővel találkoztunk és tejes kávéztunk valahol a Nyugati környékén, AV levitte P.-t az egyik közeli játszóra, hogy találkozhasson a tesójával és annak három gyerekével. Délután, miután a Kiskorú felébredt, nekivágtunk a Városligetnek és ezúttal a nagyobb játszótéren kötöttünk ki (ahol a hosszú csúszdák vannak). Mivel P. nem ájult el a játszótértől (túl sokan voltak és egy kislány fel is lökte, miközben a homokozóba iparkodott), nem sok időt töltöttünk benn, inkább sétáltunk egy kicsit a tó körül meg a Ligetben, Kedves P., Ismerd Meg Szülővárosodat alapon.
Vasárnap ismét romantikus kettes program következett: mig P. Anyuékat boldogitotta, mi elautóztunk Visegrádra őszt bámulni. Tekintve, hogy idén úgy tűnik elmaradt az ősz (megmagyarázhatatlan módon összesen 1,5 napot esett az eső az otthon töltött majd' négy hét alatt - mik vannak?), sárga-barna leveleket alig láttunk, rövidgatyás és spagettipántos-felsős embereket viszont annál inkább. A bobnál kezdtünk (hálistennek, mert mire eljöttünk, már rengetegen voltak), sétáltunk egy kicsit az erdőben, majd a Don Vito pizzériában ebédeltünk a hátsó udvaron. Ezután a CBA-ban vettünk rágcsát (Pilóta keksz kólával meg otthonra retró Kajla csoki), lesétáltunk a Duna partra kavicsokat dobálni, majd 4 körül hazaindultunk és Cseh Tamást hallgatva csorogtunk le először Pestre, majd Anyuékhoz.

Hétfőn időváltozás jött: vagy tiz fokot hűlt a levegő, azt hittem, megfagyok. AV dolgozott, mi pedig négyesben meglátogattuk Nagyapát Nagykőrösön. P. szokás szerint elbűvölte az öregeket, a legtávolabbi szobákból is érkeztek nénik, hogy megcsodálják sudár termetét és szépséges hajkoronáját. (A renoméján mondjuk rontott kicsit, hogy egy bácsi adott neki egy Sport szeletet, amivel elinditotta a "Keksz kéje; Desszert kéje; A(l)ma kéje; Szökő kéje; Ebé(d) kéje" lavinát, de sebaj.) Hazafelé megálltunk egy ceglédi játszón, de miután hideg volt, pár perc hintázás után inkább hazafelé vettük az irányt. Délután a Kopaszi gáton jártunk, de nem volt túl jó, mert egyrészt baromi sokat dugóztunk, mire odaértünk, igy alig maradt idő sétálni, mert már sötétedett; másrészt meg P. is meggárgyult, gyalogolni nem akart, ha felvettem, ficergett és egyébként is roppant szófogadatlan volt, annyira, hogy az idegeimre ment már vele a végén. (Hogy jobb kedvre derüljek, a játszóháznál vettem három latte-t magunknak, apró bosszúként P. viszont nem kapott semmit, igaz, hazafelé a kocsiban telefonozhatott, mert megsajnáltam, hogy mi dőzsölünk (lásd tejes-kávé-to-go), ő meg csak les, mint hal a szatyorban.)

Kedden Apu P.-t és engem bevitt autóval AV anyukájához (AV ugye ott aludt hétfő este), majd mig leléptem az Egyetemre, AV otthon maradt az anyukájával és P.-vel. Én a Kazinczy utcát vettem célba, hogy találkozzam egy régi kedves tanárommal, aki megigérte, hogy beajánl az MPT-be és egyúttal aláirta a PSI-be való jelentkezési lapomat is. Miután megejtettük a bizniszt, jó másfél órát még beszélgettünk, majd rohantam haza elaltatni P.-t. Délután nagy mókában volt részünk: mig AV átment számcsigépet szerelni Sanyi bához, mi P.-vel kettesben elmetróztunk a Nyugatiig, majd ott villamosra szálltunk és elmentünk a Mammutba, a Kölyökparkba, hogy találkozzunk D.-ékkel. P. álomszerűen viselkedett a metrón meg a villamoson is: imádta. Mint aki minden nap részt vesz Budapest tömegközlekedésében, ült nagy szigorúan az ülésen és öt percenként közölte, hogy dart hangos illetve de jó! A Kölyökpark, mint játszóház nem volt egy nagy szám egyébként ahhoz képest, hogy aranyáron lehetett belépni (15 perc 440 Ft), de a metrózás és a villamosozás miatt örülök, hogy végül ott találkoztunk D.-vel. (Negyed órára befutott a melbourne-ben élő Sz. is, de vele nem sokat tudtunk beszélni, mert igy is 6-ig maradtunk és mire hazaértünk, hipphopp 8 lett...) A hazafelé út amúgy bonyolult volt: elvillamosoztunk a Nyugatiba, átszálltunk a metróra, majd a Pöttyös utcánál felvett Apu és hazavitt. Nem, cseppet sem voltunk álmosak, mire ágyba zuhantunk.      

Ennyit a második hétről.