Utódja, boldog őse...

Amúgy mióta itthon vagyunk, csomószor eszünkbe jut, hogy ott kellett volna maradni Sydney-ben... AV már átment a szűrőn, fel-átvették volna egy normális pozicióba, hasonló fizetéssel, azt mondják én is találtam volna állást - hamarabb, mint Irországban -, de mi képtelenek voltunk ellentmondani a család kimondatlan / tudattalan kérésének, hogy ne... Most ez úgy tűnhet, hogy csak kifogás, hogy szivünk mélyén mi sem akartunk maradni, de tudom, érzem, hogy nem. Az egyetlen egy ok, hogy visszajöttünk, az az, hogy nem akartunk csalódást okozni a szüleinknek. Ennyi. Mindhárman jól éreztük magunkat kinn, jobban, mint akár Pesten, akár Dublinban, P.-nek olyan életet biztosithattunk volna, mint szinte senki, aki olyan "szegénységből" indult gyerekkorában, mint mi, de úgy éreztük, hálátlanság lenne hátat forditani azoknak, akik felneveltek, akik mindig mellettünk álltak. A szar az egészben, hogy hallgatva a hireket és tapasztalva, merre halad az ország és Európa, egyre jobban sajnáljuk, hogy a saját érdekeinket háttérbe szoritottuk a Múlttal szemben. Ha lecsupasztitjuk a kérdést, a Szüleinket választottuk a Gyerekeinkkel szemben. És ez egy szinten nagyon szomorúvá tesz.

(Ez egyébként onnan jutott eszembe, hogy AV megy SF-ba novemberben és szó volt róla, hogy mennénk mi is P.-vel és mikor ezt megpenditettem Anyunak, látni kellett volna az arcát. És hiába értem meg, hogy nem szeretné, ha a lánya és az unokája 15 órányira repülne el, de folyamatosan bennem dolgozik a kisördög, hogy stop. Ez már a mi életünk. A mi családunk. A mi döntésünk. Felnőttünk. Ha mi SF-be szeretnénk menni két hétre vagy örökre vagy Sydney-ben szeretnénk élni, akkor Let Us Go. Ezzel kapcsolatban három dolog kavarog bennem: 1) irigylem azokat, akik önálló döntéseket mernek hozni, függetlenül az őseik elvárásaitól 2) nagyon szeretnék képes lenni elengedni P.-t, ha hasonló helyzetbe kerül a jövőben, szeretném, ha tőlem, az én vágyaimtól, érzéseimtől függetlenül tudna lépni 3) a 2-es ponton filózva rettentőre fontosnak érzem, hogy legyenek terveim, céljaim a gyereke(i)men kivül is.)