Oldalak

2012. november 9., péntek

Beszéljünk a szorulásról

A tegnapi szabad estém nem telt valami fényes hangulatban, mivel visszatért P. régi rossz szokása, nevezetesen, hogy elfelejt kakkantani. Legutóbb 4-5 hónapos korában volt olyan, hogy 10 napig semmi nem volt a pelusban, ezt a hozzátáplálás megszüntette, de 3-4 hete megint ott tartunk, hogy nem tud szilárdat produkálni és most konkrétan utoljára vasárnap volt neki valami emlitésre sem méltó, azóta semmi. Vettem (és adtam) neki természetes, fügés hashajtót, porrá tört magnesi citricii-t, AV is hozott neki valami másfajta trutyit, szinte egész nap már csak gyümölcsöt eszik, iszik, mint a kefekötő, de mondanom sem kell, mindezek annyit érnek, mint halottnak a csók. Mivel 3-4 héttel ezelőttig minden okés volt, sőt, szinte folyamatos hasmenése volt és semmi sem változott az életében kaja-ügyileg*, attól tartok, direkt csinálja, abban az értelemben, hogy egy ideig visszatartja, majd utána úgy besűrűsödik nála a dolog, hogy már nem tud kiszállni az ördögi körből. Baromi idegesitő, főleg, mert tudom, milyen ez és attól tartok túl sokat kéne fejlődnie az orvostudománynak ahhoz, hogy nála is egy terhesség hozza rendbe a problémát... Más megoldást viszont, magamból kiindulva, egyelőre nem látok. Jajj.  

* Hazudok, ezen a héten már hátraszaltót produkált az étkezése, konkrétan alig eszik valamit, ma eddig reggelire evett egy fél fahéjas tekercset, ebédre meg egy almát. Fél 2 van. Hm. (De a szorulás nem az étvágy csökkenés következménye, hiszen előbb kezdődött a székrekedés  és aztán jött most ez a koplalás.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése