Azt veszem észre, hogy P. egyre jobban behozza a "lemaradását" beszéd-ügyileg, hihetetlen, hogy pár héten belül eljutott a kis 40 szavas szókincsétől addig, hogy ma már teljesen érthető összetett mondatokat mond. A toldalékokat legtöbbször még le-lefelejti persze, de szorgalmasan gyakorol, időnként ki is javitja magát, hogy például nem város, hanem városbaaaaa, hihetetlenül okoskodó fejet tud ilyenkor vágni, remélem nem engem utánoz. A van - volt - lesz hármasát tökéletesen, hiba nélkül használja és bár a személyragokat nem tudja értelmezni, néha azért azokat is eltalálja. Felszólitó módban - óó, hogy ez miért nem lep meg - brillirozik, viszont ha ideges, sokszor összekeveri még, hol is van a nem helye (pl a nagy autó kék, a kicsi autó kék nem - igen, ő ezen is fel tudja húzni magát, ha megemlitem, hogy de, igen, kék, csak nem királykék hanem világoskék). Mindig megdöbbent amúgy, milyen logikusan épitik fel ezek a cseppek a beszédjüket, gondolok itt többek között arra, hogy tudják, hogy ha valami nem valamilyen, akkor a mondatba a nem-et bele kell illeszteni, de ebből adódóan, ha valami valamilyen és ezt hangsúlyozni kell, akkor az igen-t kell beépiteni a mondatba, lásd például azt, hogy Vizes a föld, igen. (A kevésbé kedves példám erre a hisztis hangon kiáltott Inni kérek, igen!)
Ami a második nyelvet illeti, látok némi áttörést. Eddig ha angolul mondtam neki valamit, pl azt, hogy guinea pig, mindig mérges lett és mondta, hogy nemnemnem, de most elmeséltem neki, hogy egy szót, mint például azt, hogy fiú, másképp is lehet mondani, konkrétan úgy, hogy boy, úgyhogy ha azt hallja valakitől a játszón, hogy boy, ne ijedjen meg, csak arról van szó, hogy az a valaki úgy döntött, hogy a fiú helyett a boy szót használja. Furcsa módon ez a mese úgy tűnik hatott, most már mond néhány angol szót is, például tud köszönni, hogy hi, meg bye, a what's your name? kérdésre boldogan feleli, hogy I'm P., a How old are you?-ra meg rávágja, hogy two. Önálló szóként ismeri még a boy-t, a lady-t és a bus-t. Alig várom, hogy kikeveredjen a náthájából és kiválaszthassunk neki egy babysittert, aki csak angolul fog hozzá beszélni. Kiváncsi leszek, mit fog kezdeni a helyzettel, egy kicsit tartok tőle, hogy az Ir Néni előbb fog tudni magyarul számolni, mint hogy P. megértse, mit mondanak körülötte, de sebaj, valahol el kell kezdeni a dolgot. (A terv az, hogy miután az alapszavakat, mondatokat kb megérti és mond pár szót, megy heti pár délelőtt bölcsibe jövő évtől. K*va drága lesz igy is, de mivel 4 évesen már iskolás lesz, jó lenne, ha tudna beszélni addigra.)
Igen, ez olyan nehéz! Én is bölcsibe tervezem adni Bebét 1,5-2 éves korától heti 1-2 délutánra a nyelv miatt. Meg amennyire lelkesen barátkozok most magyarokkal... szerintem az inkább alakuló francia barátságaim is segíteni fognak neki.
VálaszTörlésVégülis jó dolog ez, de most elég nehéz lesz neki szerintem. Előre sajnálom. :D
VálaszTörlésEgyébként mostanság olvastam egy cikket, hogy a kétnyelvűeknél sajnos az a nyelv, amelyiken nem zajlik az iskoláztatás, elsorvadni egy szinten, még ha az az anyanyelv is. Oké, azt eddig is tudtam, hogy most az a nehéz, hogy megtanulja a másik nyelvet, később meg az lesz a gond, hogy ne felejtse el a magyart, de ebbe még nem gondoltam bele igazán, mi mindent veszit az, aki nem magyar suliba jár. A hétköznapokban meglehetősen ritkán fog előkerülni például a "tektonikus mozgás", ez a fajta szókincse egy az egyben hiányozni fog. Persze kérdés, lesz-e ezekre felnőtt korában szüksége... Ha egyszer magyar suliba fog járni, biztosan, de egyébként?!