Délelőtt

Kicsit jobb a kedvem, mint tegnap este, irt egy újabb ir jelentkező a közelből, hogy érdekli a gyerekvigyázás illetve én is megkérdeztem egy D4-ben dolgozó childmindert, hogy van-e még szabad kapacitása és az előbb visszairt, hogy van. Vagyis van két új jelöltünk. A tegnapi lánykát nagyon sajnálom, olyan kis jólelkűnek tűnt... Szegény... De 2 óráért 30 euro... Ráadásul csak 5 után... Hm...
A bölcsin is elgondolkoztunk újra, irtam is este kettőnek, hogy van-e még helyük és mennyiért, de még nem reagáltak. A bölcsikkel csak az a bajom, hogy teljes fertő az összes, kell a francnak, hogy októbertől áprilisig végig tiszta takony legyen P., mint az ir gyerekek. Tudom, nem halna bele, de engem zavar a nátha is, na. Meg a fertőtlenités hiánya. Mások az igényeink, ez van. Néha elfilózunk azon, hogy otthon a legtöbb ember odáig van, hogy Nyugat Európa igy meg Nyugat Európa úgy, aztán ahhoz képest sokszor olyan igénytelen az élet itt Nyugaton, hogy az ember elhányná magát legszivesebben. Oké, a tömegközlekedés tisztább, az ülések / kapaszkodók nem ragadnak a kosztól teszem azt, mint Pesten, de ahol gyerekek vannak, ott nagy a mocsok. Furcsa egy világ ez. Na mindegy.
Aztán azért is van kicsit jó kedvem, mert szép délelőttünk volt. Jártunk a Panda Cafe-ban és P. nagyon jól eljátszogatott egyedül is, sőt, többször elvett ezt-azt másoktól. Ez nála oltári nagy dolog, már hogy igy megpróbál kiállni magáért, nagyon büszke voltam rá, hogy elmesélhettem neki, hogy a játékok egy játszóházban közösek és meg kell osztani másokkal, nem rángathat le csak úgy valakit a kismotorról, mert hopp eszébe jutott (ezzel is bepróbálkozott ugyanis). Nem tudom, mi alapján félős az egyik nap és mi alapján ilyen kis talpraesett, de örülök, hogy végre ezt az oldalát is megmutatja néha, nem csak azt, amelyik nem mer lecsúszni a csúszdán, mert totyog mögötte valaki vagy mert valaki lenn áll a csúszda előtt fél méterre.