Képes

Ha már igy belejöttem a képcsatolásba, ime még kettő.
A botanikus kert bejáratánál ilyen dekoráció jelezte, hogy hohó, halloween van:

Ez pedig P. új sálsapkakesztyű szettje, nagyon büszke vagyok rá, mert én a kabátja miatt narancssárgát szerettem volna, de mikor rákérdeztem, ő milyet szeretne egyértelműen közölte, hogy kéket. Oké, nem dőltem volna a kardomba, ha kék sapkában kellett volna töltenie a telet, de ez igy egy szuper köztes megoldás, ujjong a lelkem*:

* Ehhez kapcsolódóan elgondolkoztam... A mi családunkban sosem volt divat a divat, sőt, még most is ott tartunk, hogy ha Anyuék látják, hogy szempilla spirált használok, beszólnak, hogy óóó, szép vagy te anélkül is, hagyd már abba, gyere már ide inkább (!)... A régi fotóimat nézegetve borzongok, hogy tehették velem, hogy olyan borzasztó göncökbe öltöztettek gyerekként, amilyenekbe és bevallom, kicsit neheztelek is rájuk, mert sosem helyeztek arra hangsúlyt, hogy például egymáshoz passzoló szineket hordjak vagy mit tudom én, hogy kicsit nőiesebb legyek. Emlékszem, egyszer megkérdezték, hogy piros vagy kék sapkát szeretnék-e, de miután Apu a pirosat javasolta, Anyu meg a kéket, nem tudtam dönteni, mert valahogy úgy éreztem, kettőjük között kéne döntenem, nem pedig csupán arról van szó, hogy két sapka közül meg kéne neveznem azt, amelyik jobban tetszik... 7-8 éves lehettem ekkor. Ki tudja miért, talán ennek a háttérnek a hatására is, sosem tartottam magam szépnek, sőt, mindig is iszonyat rondának láttam magam és látom most is, éppen ezért roppantul meglep, hogy egyrészt P. milyen jóképű, másrészt meg hogy milyen kis hiú fiú létére... Tudom, tudom, valószinűleg én neveltem bele az utóbbit, de ettől függetlenül nagyon meg tud döbbenteni, mikor kijelenti, hogy 1) neki kék sapka kell, hogy 2) felveszi a szerzeményt elsőre, illegeti magát benne 3) elmegy egy megfelelő háttér elé és megkér, hogy fotózzam le (!), majd 4) mikor odaszalad hozzám megnézni, milyen lett a kép, sugárzó arccal kijelenti, hogy Szép lett!.