A bélpokol intelligenciára gyakorolt hatása

A napokban megint a kezembe került az Anya, tanits engem... és bár a hónap feladataira rendszeresen legyintek (minden héten tanuljon meg egy-egy új mondókát / alakitsuk ki a helyes vécézési szokásokat haha) azért vannak dolgok, amikben úgy tűnik fényévekkel az átlag előtt jár P. Ilyen például a megszállott kirakózás illetve az, hogy a nagy-kicsi / kevés-sok fogalmai nálunk már évezredek óta benne vannak a tudatában, köszönhetően az óriási étvágyának... Emlékszem, már 7-8 hónaposan is következetesen mindig a nagyobb valamit vette el a tányérról vagy vette ki a kezemből és ez mára odáig fajult, hogy mikor felajánlom, hogy kap egy fél sajtrudat (imádja), akkor felháborodottan szól, hogy Nem fél, egész!, mikor szedem az ebédjét, figyelmeztet, hogy Sokat, sokat, még! (addig nem hajlandó nekikezdeni az evésnek, amig megfelelő mennyiségű kaját nem lát a tányérján) illetve mikor múltkor rákérdeztem, hogy szerinte melyik kupac gyöngy a kevesebb, simán rámutatott a nagyobb halomra, mondván, hogy Ez több.