Puffog és melankólikus

Amúgy AV reggel lelépett 10 napra, 11 volt, mire rendbe szedtem a lakást a távozása után. Nem fogom fel, hogy lehet valaki ennyire rendetlen, vagyis felfogom, az ember könnyen képes lazán venni a kuplerájt, ha mindig van körülötte valaki, aki elpakol... Az igazság az, hogy állitása szerint próbálkozik ő, néha például magától kidobja a csokipapirt a kukába és nem hagyja az ablakban, mint az esetek 90%-ban, szóval szavam nem lehet, de bakker van, mert baromira bosszantó, hogy minden nap egy órát pakolok utána, mert itt egy zokni, ott egy felpróbált, de ledobott ing, amott egy koszos pohár, emitt egy USB kábel. Próbálom megfejteni, mit akar kifejezni ezzel a roppant nagy rendetlenséggel, de hiába elemezgetem, egyiket sem fogadja el, szerinte nincs mögöttes szándéka, pedig szerintem hogyne lenne, csak az van, különben az evolúció már rég kiirtotta volna belőle ezt a cseppet sem kedves tulajdonságot. (Általában ugyanis nem talál semmit, miután a rendetlenség mellett van egy másik érdekes beütése is, nevezetesen, hogy néha kikapcsol az agya és olyankor bónuszként eldug dolgokat, teszem azt a házban fellelhető egyetlen ceruzát leteszi a nyomtató mellé és utána morog, hogy ebben a házban sosincs meg semmi, mert én mindig mindent elpakolok... Hm.)

Az elutazása kapcsán egyébként tegnap este Létező elgondolkoztatott a világ megismeréséről és azt hiszem, teljesen kiéghetett az utazás relém, mert ha most valaki feltenné azt a kérdést, hogy döntsem el, mire költenék egy milliót szivesebben: arra, hogy elutazzam a Húsvét szigetekre vagy arra, hogy elinditsak egy saját vállalkozást, tuti, hogy az utóbbit választanám, pedig 5 éve ezt elképzelhetetlennek tartottam... Vén vagyok, akár egy nagy diófa, ez van.