Született feleség

És a Neverending Beszélgetés mellett ma jártunk autóval a Palmerstown Parkban (azaz a Kukacos Játszótéren), ahol senki sem volt rajtunk kivül, ugyanis nincs még egy ilyen idióta, aki kidugná az orrát ilyenkor 0 fok volt, minden csupa fehér dér, ahogy kell, minden csupa fagy, csupa vas, csupa hártyás pocsolya. Ezek után délután is kénytelenek voltunk kimenni, mert egy deka kenyér nem volt itthon, úgyhogy ma alaposan áztunk-fáztunk és még csak nem is nótáztunk. Délután egyébként készitettem egy kevés folyékony szappant darabos szappanból, főztem holnapra (rakott kelbimbót) és felhasználtam a ma lejáró tejszint egy kis joghurthabos karamellás banánhoz. Utóbbi meglehetősen macerás volt, úgy jártam vele, mint tavaly a muszakával, egyszerűnek tűnt, aztán a végén másfél órán át ott tököltem a konyhában, miközben persze P. ott lógott rajtam (sajnos szó szerint), mondván megnézem, megnézem. (Először azt nézte meg, hogy készül a szappan, aztán azt, hogy rotyog a rizs, aztán azt, hogy főnek a kelbimbók (fojognak), aztán azt, hogy ég oda a karamell, aztán azt, hogy sütöm meg a darált húst, majd végül fél centiről azt is leellenőrizte, hogyan öntöm rá a banánra a karamellszószt, aztán pedig a joghurthabot.) A sok-sok megnézés közben persze arra is maradt ideje, hogy felolvastassa a Kesztyűt, megmutassa a Holdat (legalább négyszer) illetve megegyen egy óriási adag rizses darált húst, aminek a 10%-át a teritőre és a földre szórta, amit persze most kellett felsöprögetni, miközben hol ide kaptam, hol oda.
És akkor a rosszabbnál-rosszabb képeim:

 Ez nem rossz, csak semmitmondó. A hab alatt ott a karamella szószos banán, bár ez elég hihetetlen

Kicsit égettnek tűnik, pedig nem az (má-húú)

Ez a bizarr céklás-kelbimbós akármi

Kinyilt a karácsonyi kaktusz

 

És a bónusz a Kukacos Játszótérről