Előzmények

No szóval azért fáj nekem ez a mai lassú főzős sztori, mert kérem engem nem becsülnek meg. Mi minden hétköznap, hétvégén kimegyünk P.-vel, sokszor még esőben, szélben is ÉS legkésőbb fél 1 és 3/4 1 között ebédelünk. És ez annyira rohadt természetes. Meg az is, hogy mire 1 körül bevonulok P. szobájába mesélni, addigra normálisan néz ki a konyha, a szennyes cuccok a mosogatógépben, az asztal, a konyhapult letörölve, tisztaság van és rend. Mert ez a normális, ez az elvárt. (Hogy ez az elvárás honnan ered, azt hagyjuk, valószinűleg magamtól, én érzem magam szarul, ha ez nem igy van, de most már ott tartunk, hogy AV is meglepve néz, ha késünk 10 percet az ebéddel.)
Aztán. Szuper volt kimozdulni 2,5 napra, jó volt ezer év után végre kettesben lenni, örökké hálás leszek ezért AV-nek és az anyukájának is, de.

• Vasárnap este 8-ra úgy hazaérni (induláskor vettük észre, hogy leeresztett a kocsi bal első kereke, igy visszafelé maximum 80 km / órával repeszthettünk csak, de erről később), szóval arra hazaérni, hogy semmi, de semmi ehető nincs itthon, na az kicsit fájt. A két szelet kenyér, ami volt, penészes volt. Tej zéró. Felvágott zéró. Szemét vagyok, tudom, de pisilni nem álltunk meg, hogy hazaérjünk azelőtt, hogy P.-t fürdetni kell, eszünkbe sem jutott vásárolni, miután kétségbeesetten telefonáltunk, hogy basszus, lerohadt a kocsi, kereket kell cserélni a csepegő esőben, szóval hogy teljesen azt hittük, hogy legalább egy fél bagett vagy bármi vár majd itthon (miután forditott esetben elképzelhetetlennek tartottuk volna másként)... A Tesco addigra már bezárt, éjjel-nappali nincs a közelben, szuper kis korgó gyomros éjszakánk volt hát.
• Aztán. P. heti egyszer ehet virslit. 1-1,5 a maximum. Ezt tisztáztuk jó előre. Irtam egy 4 oldalas Használati Utasitást hozzá (hisz mindenki ismer). Ehhez képest az együtt töltött 2,5 nap alatt 3x (háromszor) evett 2 (kettő) darab virslit. Mert azt kért. (MERT AZT KÉRT, Ááááááááá.)
• Aztán. (Ami a legjobban b*ssza a csőrömet): Megkaptuk, hogy P.-t félreneveltük. Mert kifejezetten okos, értelmes, ragyogó elme, DE kétszer hisztizett. Egyszer nem akarta, hogy a Nazsi (a gy még nem megy, na... először Nasio volt, aztán Nasi, most Nazsi általában) tisztába tegye, másodszor meg nem akarta felvenni a harisnyáját (érdekes kis adalék: egy darab van neki, otthonról, mert az ir kisfiúk nem hordanak ilyesmit: kifejezetten csak lány harisnyákat láttam eddig... persze nem zárom ki, hogy rossz üzletekben keresgéltem...) szóval, hogy MrVain a földhöz vágta magát dühében, hogy nem és nem, ő nem veszi fel azt a sz*rt. (Megértem. Nekem sem veszi fel. Azt mondja csúnya benne. Mondjuk van benne valami.) No a lényeg, hogy ilyen nincs! Egy 2 éves gyereknek azt kéne tennie, amit a felnőttek mondanak neki, különben később, ha közösségbe kerül, nagy gondjaink lesznek. Köpni-nyelni nem tudtam, bevallom. Hogy egy 2 éves gyereknek nem szabadna ilyen akaratosnak lennie és az nem jó, ha egy ekkora gyerek megsértődik és hisztizik (olyan 1-2 percig maximum teszem hozzá), ha nem az van, amit ő szeretne... No most. P. egy öszvér, ezt tudom, roppant sokszor kell keménykedni vele és abszolút következetesen kell kezelni, különben megtalálja a kibúvókat, mint egy kis giliszta; de alapjaiban nagyon szófogadó gyerek. Mikor videózunk, ha szólok, hogy no ez lesz az utolsó Tutitu, szó nélkül bólint és ha vége, büszkén kikapcsolja a laptopom. Az utcán normálisan közekedik, a telefonomat nem kell dugdosni előle, elfogadta, hogy csak az autóban használhatja. Stb stb stb. Vannak napjai (2-4 maximum), mikor meggárgyul, mikor nyűgös, izgatott, irritált, akkor naponta ötvenszer ellenkezik és én legszivesebben kiugranék előle az ablakon, de mostanság kifejezetten rendes gyerek. Most, a karácsonyi periódusban például teljesen kulturáltan viselkedett. (A rohangálás / energiatúltengés más tészta. Az is le tud fárasztani, az is tud bosszantani, az is fel tudja nyomni az ember vérnyomását az egekig, de most a hisztiről van szó.) No szóval az igazság az, hogy ha nem ellenkezne soha, engem az rémisztene meg igazán. Persze ettől függetlenül nyigok én, hogy igy nehéz meg úgy nehéz, mert P. tényleg nagyon vibráló, rengeteg energiája van és makacs, akaratos és robbanékony, de hogy most kétségbe kelljen esnem, hogy kezelhetetlen, no neeee. Na mindegy, nem is ragozom tovább, különben csak még jobban felhúzom magam...
• (Aztán. Ez már csak zárójeles, mert ezt akár már meg is szokhattam volna 2,5 év alatt: úgy tűnik, mi totálisan agyatlanok vagyunk ha gyerek ellátásról van szó. Példák: Én mindig alulöltöztetem ezt a szegény párát. (Lásd harisnya affér.) Éjszakára nem elég a hálózsák, be is kell takarni a(z éjjel búgócsigaként pörgő) kiskorút. A szobában tilos a pörgés. Ebéd előtt nincs keksz. Viz sincs. Tilos ez, tilos az, azt nem szabad, ezt nem szabad, mindent megengedünk, nem lesz ez igy jó, nem lesz az úgy jó... A mi országunkban. A mi lakásunkban. A mi gyerekünknek. WTF, őrület és társai, gyertek.