Hétvége

Mindazonáltal a(z utolsó) hétvégénk jól sikerült, bár a lakás továbbra sincs tökéletesen kidekorálva és én még mindig nem vettem / csináltam egyetlen karácsonyi ajándékot sem senkinek*, ami meglehetősen feszültté tesz... No de ez van, valahogy majd csak lesz.

Szombaton délelőtt a Phoenix Park-ba mentünk, de ezúttal leakadtunk a kisjátszótéren, mert meg akartam nézni, milyen és különben is, azon a részen van egy kis tó is és gondoltam, majd egy jót sétálunk a környékén. Igy is tettünk. Tűzött a nap, szélcsend volt, úgyhogy egy kis játszóterezés után P. annyit rohangált csak úgy spontán a zöldben, hogy öröm volt nézni. Hazafelé majdnem elaludt a kocsiban (!), pedig 8 után kelt és 1 körül már haza is értünk... A délutáni alvás után összeszedtük magunkat és elmentünk E.-ékhez, mert új lakásba költöztek és meghivtak, hogy nézzük meg még, mielőtt hazarepülnek az ünnepekre. Mikor E.-vel kettesben találkozunk a gyerekekkel, sokkal jobb hangulatúak a találkák, mert a két apuka valahogy sosem találja a közös hangot... Annyira nincsenek egy hullámhosszon, hogy borzalom: B. mérnök, szótlan és kicsit olyan komolykodó, magának való emberke, aki nem igazán érti a viccet; AV viszont egy cinikus, éles humorú és csipkelődős muki, aki hiába határozza el minden egyes találkozásunk előtt, hogy most visszafogott lesz, csendes és titokzatos, nem tudja betartani, ezért folyamatosan dumál, piszkálódik és poénkodik, miután a pali csak kussol és néz. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy N., a kislányuk, aki egy az egyben az apja természetét (és külsejét) örökölte, tipikus álomgyerek P.-hez képest: ül, mosolyog és gyakorlatilag mindent olyan óvatosan és finoman csinál, mint egy pillangó (ezt a kislányt én még az életben nem láttam / hallottam felcsattanni semmiért, sosem sirt még, mikor találkoztunk, ha valamire megkérték valaha is, akkor azt azonnal és jókedvűen megtette, mint egy kis biorobot), no szóval, ha egy ilyen gyerekhez szokott családba beviszünk egy P.-t, aki először is hangos (mig ott voltunk, szokás szerint be nem állt a szája, ha épp nem kommentálta, mit csinál, akkor a twinkle-twinkle-t énekelte maxi gázon), másodszor pedig olyan mint a csik, ide-oda mászkál, mindent megnéz, feltérképez, matat, mint minden normális 2 éves. B. arcán láttam a döbbenetet P. láttán, de miután P. nem rosszalkodott a szó szoros értelemben, csak mondjuk fogott egy kisautót és a városos szőnyegen mint az állat pörgött körbe-körbe a saját tengelye körül, miközben ezerrel brümmögött, majd megállapitotta, hogy jó gyorsan megy az autó, nem éreztem volna igazságosnak, ha arra kényszeritem, hogy csücsüljön le, vegyen nyakkendőt, tegye a kezeit a térdére és hallgasson, mert a vendégségben igy illik viselkedni. Lehet, hogy bennem van a hiba (nem, nem lehet, ez csak olyan szófordulat), de szerintem egy két éves gyerek ilyen: pörög, forog, dumál és ÉL. Ha tört-zúzott volna, ha bármit is tönkretett volna, az más eset. No mindegy, nem szóltak rá vagy hasonlók, csak láttam a szemek összevillanásából, hogy belül elborzadnak P. vadságán, azon, hogy néha ellenkezik, hogy hangos, hogy aktiv. Mindez nekem kicsit rosszul esett, főleg azért, mert P. nem rossz gyerek, nem úgy kell elképzelni, hogy vendégségben ugrál a kanapén, hisztizik, fetreng a földön, ha valamit nem szabad és verekszik... Egyszerűen oldottan viselkedett és kész. Az igazat megvallva, nagyon szeretnék olyanokkal összejárni, akiknek fiuk van, mert körülöttünk mindenki lányos szülő és úgy látom, hogy az egy egészen más világ... Ami egyébként mág kicsit furcsa volt ezen a találkán, hogy bár többször megkérdezték, kérünk-e inni, egy darab keksz, ropi, semmi sem volt... 2 óra után E. elővett egy - nem viccelek - 4x4 centis dobozkát, benne kb 20 darab kis csillag alakú rágcsával és ennyi. Persze, nem enni mentünk oda, de akkor is. Számomra ezek olyan érthetetlen dolgok... Amúgy most úgy tűnik, hogy pocsék volt ez a vendégeskedés, pedig ennyire azért nem volt gáz, csak valahogy olyan szerencsétlenül jöttek ki a dolgok.

Vasárnap elautóztunk Dun Laoghaire-be, a karácsonyi vásárra. Volt kicsit közelebb is, de az csak délután nyitott, ez meg a honlap szerint 11-kor, igy emellett döntöttünk. 11.15-re értünk a tett helyszinére, de még senki sem volt, se árusok, se emberek. Sétáltunk egy kicsit a kikötőben, majd körbejártunk a bódék között, ahol elkezdett beindulni valami igen halovány, majd miután a kacsás hullámvasút tett pár üres próbakört, P.-vel felültünk pörögni egy kicsit. Mivel nagyon tetszett a dolog neki, megengedtük, hogy a másik két körhinta közül is választhat egyet, úgyhogy két perc múlva ott találtuk egy csészében, ami körbe-körbe forgott a saját tengelye körül és mellesleg körbe is ment. Két körhinta bőven elég volt az úrnak, igy miután a csészéből kiszállt, odacsörtetett a mini játszótérhez és mig az apjával csúsztak egyet-kettőt, én elmentem és vettem egy pohárka forralt bort. (1,5 dl 4 euro volt, hmmmm, fasza) Dél körül nekivágtuk újra a kikötőnek, andalogtunk még egy kicsit, majd hazaindultunk. A délutáni alvás után ismét vendégségbe mentünk: AV egyik magyar kolléganője hivott meg minket - igenigen, megnézni az új házukat azelőtt, hogy hazautaznának az ünnepekre... Ha a szombati vendéglátásunk gyérre sikerült, akkor erről a vendégségről csak szuperlativuszokban tudok beszélni: volt házi diós és mákos beigli, rengeteg gyönyörűséges mézeskalács és forralt bor. Bár hazamennek karácsonyozni, volt már fájuk is, igazi, úgyhogy P. teljesen odáig volt a gyönyörtől, annál is inkább, mert a fa tele volt gömbökkel és szaloncukorral... A fa alatt volt neki egy kis ajándék is: egy könyv egy hozzáillő óriás puzzle-lal. Annak ellenére, hogy M.-éknek nincs még saját gyerekük, nagyon jól elvoltunk, beszélgettünk, sütiztünk, iszogattunk, egészen olyan volt, mintha egy baráti délutánon vettünk volna részt. Hazafelé még beugrottunk a Tescoba venni ezt-azt, majd este összeállitottam a mézeskalács tésztáját, karácsonyi ajándékötleteken törtem az agyam és megállapitottam, hogy ismét csak szép kis aktiv hétvégénk volt.

* No túlzok, tegnap este megirtunk pár képeslapot, szigorúan a családtagoknak és csináltam egy szuper pop-up könyvjelzőt is Anyuéknak, nagyon büszke vagyok rá, mert szép lett, de megmutatni nem tudom, mert AV reggel elvitte feladni a postán...