Karácsony ide vagy oda, az előbb - 45 perc kézfogás után - úgy jöttem ki P.-től, hogy leszarom, mit gondol, én többet vissza nem teszem a lábam ma a szobájába, mert a tököm kivan azzal, hogy benn vagyok majd' 1 órán át, 1/4 10-től 10-ig és nyitott szemmel forgolódik, áll fejen az ágyában ennyi idő után is. Mikor kijöttem, természetesen elkezdett valami ordenáré műsirást, jajongott is meg minden, hogy kellőképpen teátrális legyen, én viszont ráripakodtam, hogy ha még egy Anyát hallok ma, felhivom Santát, hogy soha többet ne hozzon ajándékot, mire láss csodát, egy mukk nélkül elhallgatott és azóta pisszenés sincs. Elég szégyenletes zsarolás volt ez a részemről, tudom, de bazzeg mindennek van határa, az én türelmemnek meg végképp. Egész nap pörgött. De szó szerint. Mintha atombombát tettek volna a hátsójába, fel- és le rohangált egész nap, ugrált az ágyon és az idegeinken és nem mellesleg: be nem állt a szája. Kezd kétségbe ejteni a dolog, hogy komoly férfiembör létére folyton dumál. Nem tudunk meghallgatni egy karácsonyi zeneszámot (nem, nem koncertet, egyetlen kis 2 perces nótácskát) anélkül, hogy ne próbálná túlénekelni vagy ne igyekezne közölni valami roppant fontosan legalább huszonötmilliószor. (Ha! Peti hallja, esik eső. Igen, esik. Peti hallja esik eső. Aha. PETI HALLJA ESIK ESŐ. Hát igy.)
Na mindegy, napközben elég jól birtam, de igy estére totál besokallok a dolgaitól.
Délelőtt - miután csináltam egy baracklevest - amúgy voltunk Dollymount-on, majd átmentünk Howth-ra és bár a tengerparton nem szállhatott ki, mert baromi hideg volt, a kikötői játszótéren szélnek eresztettük, hogy rohangásszon kicsit. Délután aludt egy órát, majd újra kocsiba szálltunk és elmentünk Poolbeg-re, majd Sandymountra, ahol ismét szaladgálhatott és rémisztgethette kicsit a kutyákat. Este csináltam kókuszkockát és ennyi, el is telt a mai napunk is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése