Karácsony 3

Karácsony 2. napja nem telt valami fényesen, mert délelőtt összevesztünk azon, hogy közöltem, hogy utálom, hogy mindig kupi van a konyhában és ez csak engem zavar, tök szeretném, ha egyszer nem nekem kéne kipakolnom a mosogatógépet (igen, én ilyen  nyafka vagyok, tudom, mosogatni még szarabb) és nem nekem kéne azonnal újra telipakolni a mosogatóban, konyhaasztalon, pulton, bárhol leledző koszos cuccokkal; mire AV bevállalta, hogy oké, akkor ő most az egyszer ki- és bepakol, de előtte még gitározik egy kicsit. Ez a 15 perc halogatás engem úgy felhúzott, hogy hihetetlen. Utálok rendetlenségben létezni, megbolondulok a káosztól, ezért sem lesz több gyerekem, mint kettő, egyszerűen agyf*szt kapok a kupitól. És miután ebben a családban csak én vagyok rendmániás, az egész életem egyadta pakolás és hogy egy nyilt kérés ellenére AV még most, Karácsony szent napján sem volt képes csapot-papot otthagyva segiteni mintegy megköszönve az egész éves ténykedésem, hát az nagyon felidegesitett. Mikor mondtam neki, hogy ez mennyire zavar, akkor persze előjött a Mit b*sztatsz? lemez (a b*sztatás oka egyébként az esetek 90%-ban az, hogy ne az ablakpárkányon hagyja a koszos poharait, hanem vigye ki legalább a konyhába / ne szanaszét dobja le a ruhát, ha már kitalálták a szennyestartót / ha előszed valamit azt tegye vissza a helyére stb stb stb), no szóval innentől kezdve végig ment a duzzogás mindkettőnk részéről. Ennek ellenére délelőtt elsétáltunk a Herbert Parkba kacsát etetni, majd maradékot ettünk: P. rántott húst, én a baconos-tejszines tésztát, AV-nek meg sütöttem pár palit. Délután fáztunk, úgyhogy csak autóztunk: elmentünk egészen Portmarnock-ig megnézni az Eccentric Orbit-ot, ahol ki is dugtuk az orrunkat a kocsiból, el is sétáltunk a szoborig, majd láss csodát, a szél visszafújt minket az autóhoz... Begurultunk Malahide-ra, megálltunk egy Sparnal, én kiugrottam és vettem három péksütit meg magamnak egy tejes kávét és hazaautóztunk. Este takaritottunk, mert AV anyukája az esti géppel jött, tegnap fél 12 óta tehát négyesben tengetjük az életünket itthon. (Mondjuk már nem sokáig, mert holnap, ha minden igaz, mi elmegyünk 3 napra telelni, hurrá.)