Hétvége, hétvége, hiába mész az erdőbe...

Elég egyszerű kis hétvége áll mögöttünk, kicsit borongós, kicsit semmilyen. Szombaton délelőtt a Palmerstown parki játszótéren múlattuk az időt: jó hideg volt, de sokan voltak, igy mi is kitartottunk. Ebédre összeütöttem valami krumplis-répás-sonkás akármit, szerintem jó volt, de a többiek nem rajongtak érte. Délután a Lidl-be mentünk vásárolni, mondom: szürke kis napunk volt. Hogy valamivel mégis feldobjam, este sütöttem pizzát, saját tésztásat, saját feltéteset. A kelesztéssel együtt (amikor ugye nincs is vele feladat) nem telt több időbe a cuccos elkészitése, mint 1,5 óra, úgy, hogy csirkemellet is tettem rá és azt külön meg kellett sütni természetesen, vagyis ha csak sonkát-szalámit tettem volna rá, akkor még hamarabb kész lett volna. Teljesen odáig voltam magamtól amúgy, mert isteni lett ez a kis házi pizza, ráadásul amellett, hogy olcsóbb is volt, mint rendelni, tudom, hogy mi volt benne (úgy nagyjából).
Vasárnap délelőtt elindultunk egy távolabbi játszóra, de nem lett meg, igy helyette elugrottunk a Ringsend parkba. Tyű, nagyon felvitte az isten a dolgunkat, tudom, de bizony húztuk a szánkat, hogy néz ki a játszó és a park, ahol P. első 1-1,5 évét töltöttük: iszonyat sár, borzasztó kosz és szemét, grafitti mindenhol... Amikor a Ringsenden laktunk, fel sem tűnt, hogy milyen közel van a gettó és milyen népek laknak a szomszédságunkban, de most, hogy már csak visszatértünk oda, nagyon lepukkantnak tűnt a környék a mostani után. (Persze az is lehet, hogy az elmúlt fél-egy évben rohamosan romlásnak indult az a terület...) Hazafelé megbeszéltük, hogy érdekes város ez a Dublin, mert Dublin 4 Ringsend is és Ballsbridge is, ahol most lakunk és mégis Ballsbridge olyan, mint Buda, Ringsend meg mint egy közepesen ráncos Pest. Hasonlóképp, bár most úgy véljük, hogy Dublin 1 a legmélyebb gettó, biztos ott is vannak előkelőbb helyek, ahol biztonságos az élet; mig tuti, hogy a felkapott Dublin 2-ben is vannak veszélyes övezetek, ahol sötétedés után már nem szivesen mászkálnánk az utcán... Integráció van keményen, kérem. Visszatérve a naphoz, délután kicsit sétáltunk Sandymount-nál, majd elautóztunk a Dunnes-ba vásárolni még ezt-azt. Este AV sütött palacsintát, mi pedig P.-vel festettünk mellette: én köröket (szerinte szőkülöket) meg autókat rajzoltam neki, ő meg kiszinezte narancssárgával, mert csak narancssárga festékünk van itthon... (Ha már a festésnél tartunk, gyorsan lejegyzem, hogy most a golyó guriga (marble race) mellett a Nagy Kedvenc a gyurma: karácsonyra kapott sütikészitő szettet (nem röhög, de P. állitása szerint cukrász lesz, ha felnő), úgyhogy nálunk most éjjel-nappal muffinok és szivecske alakú bonbonok készülnek zöld mazsolával és kigyóval diszitve. Mondtam, hogy nem röhög.)
Hát ennyi volt az év első hétvégéje: kicsit fujcsa, kicsit bamba, de azért nem annyira fujcsa meg bamba.