Nagyvárosi románc

Jól fel vagyok húzva*, úgyhogy inkább elkezdem a hétvége krónikáját, aludni úgysem tudnék az idegtől.
Napok óta esik az eső (talán kedd óta nem állt el), úgyhogy miután a péntek délelőttöt itthon töltöttük (annyira itéletidő volt, hogy meg sem próbáltunk esőkabátosan sétálni, mert orkán erejű szél tombolt ÉS zuhogott az eső, AV meg épp műszakiztatta a kocsit), szóval mivel annyi volt csak a napközbeni programunk, hogy miután AV végzett, elautóztunk a GP-hez, aki levette a véremet (mondtam, hogy bazi álmos vagyok mostanság és nem eszem annyit, mint régen, úgyhogy meg kéne nézni a TSH értékemet, mert lehet, hogy megint gyógyszert kéne szednem; mire rendes volt, mert nem oktatott ki, hogy én csak ne mondjam meg, mit nézzenek meg és bónuszként javasolta, hogy csináljunk teljes vérképet, hurrá), no tehát miután ilyen eseménytelenül múlt ki a péntek, este még elautóztunk a Lild-be vásárolni, ahol én kaptam egy szép jégsalátát, P. meg egy szép kék teknős formájú wc szűkitőt. (Az istennek nem akarta engedni, hogy betegyük a kosárba, emberfeletti hangon sikitott, hogy Apa NE, Nyanya NE!, de AV egy huszárvágással megoldotta a helyzetet, mondván, ő szeretne ezentúl wc szűkitőt használni, ennyi.)
Szombaton - mivel megint esőre ébredtünk - elmentünk a Tallaght Adventure World-be, ahol P. roppantul bátor volt, mert amint beléptünk, becikázott a nagyoknak való labirintusba és egyes-egyedül felmászott a nagy csúszdához és lecsúszott. (Én azt sem láttam, épp hol jár, lökdösik-e, verik-e, bántják-e az eszelősen szaladgáló 5-11 évesek, mert elég zárt a rendszer.) Miután egyszer sikeresen abszolválta a küldetést, még vagy tizszer felrohant majd lecsúszott, én meg unatkoztam. (AV elment egy hangszerboltba, csak kitett minket.) A tizedik csúszás után P. kitalálta, hogy kér lila innivalót (blackcurrent ribena), én meg olyan büszke voltam rá, hogy kapott is - egy muffinnal együtt. Ültünk a zajos játszóház egy asztalánál, ő szivott pár korty üditőt, majd rágcsált egy kis muffint, én meg lassacskán iszogattam egy csésze teát (vö: "Innál a boromból, én a cigidből szivnék és mondanád, hogy soha ne menjünk el innét") és úgy tetszett ez a szituáció, hogy csak na. A romantikázás után még visszaszaladt párat csúszni, majd fél 2 lett és el kellett hagyni a helyszint. Délután nem aludt, majd némi tanakodás után, mit is csináljunk, mit is csináljunk a ragasztózás, gyurmázás, olvasgatás, autózás, vonatozás után, úgy döntöttünk, elmegyünk a Dunnesbe tejért, mert azt elfelejtettünk venni péntek este. Ez volt hát a délutáni-esti program, de meglehetősen balul sült el, mert hazafelé P. végigorditotta a 25 perces utat, mert nem adtam neki két zacskó gyümölcspürét csak egyet, miután napközben hasmenése volt és amúgy sem szokott csak napi egy ilyen izét meginni. AV persze megint nyomta az anyja szövegét, hogy "nem normális, hogy egy gyerek ilyen erőszakos", én meg védtem, hogy dehogynem, ha semmin sem háborodna fel, az lenne a gáz, bár mondjuk egy 25 percen át tartó massziv üvöltés azért tényleg durva, de szerintem ennyi még belefér. AV egyébként nagyon nehezen tűri a hisztit, halál ideges lesz tőle és olyan hülyeségeket mond tehetetlenségében, mint a fenti, hozzá képest én szinte teljesen immunis lettem, régebben ilyenkor mindig magunkat sajnáltam, hogy micsoda kis hülye gyerekünk van, most viszont P.-t sajnáltam, mert szegény felváltva üvöltött és köhögött dühében, miközben néha-néha emlékeztetett a problémára (Kéjem a másik fujcsa innivalót IS!)... Hazaérve még mindig hüppögött, de végül megbékélt persze, kis csillagvirág. Estére amúgy betaknyosodott, valószinűleg ez is közrejátszott a szenvelgésben. Most fél 12, 9 után aludt el, eddig háromszor kellett bemenni hozzá, mert nagyon sirt. Érdekes éjszaka elé nézünk...

* családi bosszúságok