Torták, rózsák, égő gyertyák...

P. lelkesen iderohant hozzám az előbb egy könyvvel, amit úgy tartott, mint egy tálcát a pincérek:

- Nyanya, szülinapom vaaaaan! Ez a tojta.

- Tényleg és megkóstolod?

Úgy tesz, mint aki vesz egy darabkát és elkezdi enni a semmit.

- No milyen?

- Finom. És itt van jajta két fi. (three). 

Nem hittem volna, hogy ilyen mélyen hatott rá a szülinapi tortám, amit fél percig látott kb, mert eleve egy 10 centi átmérőjű kis tortácska volt, ráadásul akkor kaptam, mikor itt voltak Artúrék, vagyis heten egy szempillantás alatt megettük és utána egy szót sem szóltunk róla, mert khm... hát felejthető volt. Ezek szerint nem mindenkinek.