Az jutott még eszembe - igazán lényegtelen, de olyan szivmelengető egy szinten - hogy a mai csoportban megint összefutottam a múlt héten megismert Német Nővel és kiderült, hogy 5 évig éltek Ausztráliában, Coogee-n és tök örült neki, hogy tudtam, hogy hol van az, hiszen jártunk ott. Ilyenkor tényleg olyan törpének tűnik a világ: van egy német és egy magyar valaki, akik Irországban angolul beszélve találnak egy közös pontot az életükben, ami 27 órányi repülőútra van tőlük. A középkorban hogy lett volna ilyen lehetséges? No ugye.
Amúgy az utazásról: AV tegnap már az ágyban, a sötétben (1 után haha) álmodozott kicsit, mennyire szeretne most újra utazgatni kicsit és felvetette, hogy milyen király lenne fél évre Argentinába menni. Vagy Tokióba. Vagy Szingapúrba. Régebben én voltam ilyen Elszállt, mindenféle baromságot találtam ki (lásd Dánia - én nem mertem nagyot álmodni azért), és ő volt az, aki visszarángatott a földre; most meg közöltem vele, hogy megbolondult, Argentinában ugyanis lelőnek a drogosok, Tokióban maga alá temet egy száz emeletes toronyház, Szingapúrban meg megrohadunk ÉS maga alá temet egy szám emeletes toronyház*. Nem volt boldog.
* Én most abban a fázisban vagyok, hogy maradnék itt. Akár örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése