Random értelmetlenségek

• Érdekelne, hogy miért olyan gyenge ebben az országban a wifi, amilyen. Másoktól is hallom és én is naponta tapasztalom, hogy netezni csak bizonyos helyeken és pózokban lehet a lakásban. 
• Mostanság többször sütöttem teljes kiőrlésű lisztből, szerintem borzasztó.
• Kenyeret még nem sütöttünk (majd ma), de délelőtt elsétáltunk az esőben a Tescoba és hoztunk tökmagot meg napraforgómagot, szóval az első adag az Magvas Kenyér lesz, hurráhurrá.  
• Tegnap megmértem és mázsáltam P.-t: 93 cm és 15,1 kg.
• Ahogyan a Ringatótól / Kerekitőtől ódzkodom (nem tudom, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás: előbb éreztem ellenszenvet és ezt P. megsejtvén azonnal őrülködni kezdett abban a pillanatban, mikor meglátta, hogy valamiféle szabályokat kéne követnie a dalolásban vagy P. alapból, veleszületetten  rühelli az ilyenféle kötöttségeket* és az állandó csititgatás, izzadságszagú bénázás miatt lassan én is megutáltam az egész koncepciót) no szóval ahogy nem értem, hogy képes valaki (akár gyerek, akár felnőtt) élvezni az ilyen ölbéli foglalkozásokat, azon sem tudok napirendre térni, hogyan lehet sikeres a FlyLady program.
• Nem tudom, miért nem tudják személyre szabni a youtube-on a reklámokat... Utálom, hogy elinditok egy vidám kis gyerekdalocskát P.-nek, erre jön az a halál félelmetes "az utolsó itélet már közel" reklám. Akárhányszor P. meglátja, sikitva rohan el a szoba másik végébe, mert tényleg rohadt ijesztő még az első 5 másodperce is. Technikailag tuti megoldható lenne, hogy egy gyerekeknek szánt videó előtt ne egy ilyen iszonyat jelenjen meg... 
• Érdekelne, hogy van ez, hogy hozzánk akárhányszor jön valami mesterember, tuti, hogy itthagyja valamelyik szerszámát. Teli a szekrényünk használt, koszos műszerekkel és ismeretlen eszközökkel, amikért sosem jön vissza senki. 

* Biztos irtam már, itt van előttem a jelenet, amint a szekrény mögé bebújva sziszegem az Abdai Viktornak, hogy ha be mer súgni a tanitó néninek, hogy nem táncolom a kacsatáncot, mert roppant megalázónak érzem, akkor belerúgok a sipcsontjába. (Borzasztó halk gyerek voltam amúgy alsóban, volt, hogy kaptam beirást is ezért (mondván gyakoroltassák velem a hangos beszédet otthon - hát ember az ilyen, most őszintén? leb*szni egy 8 éves gyereket, mert túl halkan beszél egy debella 2 méter magas és 200 kilós nagyhangú idiótához?), szóval halkszavú voltam és csendes, de néha azért összeverekedtünk a Kecskés Jancsival, mert kölcsönösen nem voltunk szimpik egymásnak és a vele való konfliktusok alatt megtanultam, hogy sipcsontot rugdosni jó és elrettentő.)