Csak a szokásos.
Voltunk ma Pandában és volt ott két trécselős anyuka két kis borzalommal és az élettől elvették a kedvem. Az egyikük gyereke olyan ronda volt, hogy komolyan fájt ránézni (igen, én ilyen felületes vagyok, de tényleg idegesitően csúnya volt: a feje akkora volt, mint az enyém és hozzá valami olyan alattomos tekintete volt, hogy alig birtam rápillantani, égetett a képe, iszonyat), no de ez még hagyján, szegény nem tehet róla, de állandóan odajött hozzám és piszkálta az asztalon lévő telefonomat a koszos kis kezével. (Azért volt az asztalon a telóm, mert ha a táskámban van, nem hallom, ha csörög és várjuk AV egyik vizsgálati eredményét, amiből kiderül, hogy van-e agydaganata vagy sem, szóval nem véletlenül tettem ki a telefonom.) A gyerek jó édes anyja persze sehol, elmélyülten beszélget a sarokban egy kávéval a kezében, miközben én meg ötvenedszer próbálom levakarni magamról (pontosabban az asztalunkról) a bányarém gyerekét... Roppant kellemetlenül éreztem magam a huszadik eset után, bevallom, mert éreztem, hogy rohadtul nem őszinte a mosolyom és ezt az anyuka is látja, de az ugye mégis ordas bunkóság lett volna, hogy mikor végre odajön elvinni a kölykét, akkor nem megértően rázom a fejem, hogy áh, nem történt semmi... Megint...
A másik kölyök - akinek az anyja a Csúnya anyjával beszélgetett, hiába a hülyék vonzzák egymást, ez tény - szintén baromi bosszantó volt, ugyanis bár ő nem volt olyan ronda (ronda vót, de azé annyira nem vót ronda, mint a másik, de azé elég ronda vót), de rettentőre náthás volt. Csupa rászáradt takony volt az egész feje és persze mondanom sem kell, hogy az ottlétünk 80%-ban mit csinált? Igen, folyton odajött az asztalunkhoz és mindent összefogdosott illetve végignyalta a széket és belenyúlt P. kajájába meg a táskámba össze-vissza fertőzve ezzel mindent. Én nem tudom, más mit mond az ilyennek (hogy küld el az ember udvariasan egy 1,5 éves gyereket a p*csába?), de amikor elkezdte lerántani a táskámat ez a kis szerencsétlen, odasziszegtem neki, hogy Go. Away. Now., persze zéró sikerrel, mert a kifakadásom után pont olyan bambán nézett, mint előtte, szóval kimondhatjuk, hogy nem ez a jó módszer a szemtelen kölykök elzavarására... A bamba nézés egyébként alapból az idegeimre tud menni, P. elkényeztetett minket, ő már pár hónaposan is roppant értelmesen nézett, tudom, elfogult vagyok, de valahogy volt mélysége a nézésének, volt benne valami szikra, majd keresek is illusztrációt... Amúgy nem csak P. értelmes ám szerintem, sok-sok ismerősöm gyereke is képes okosan nézni már egészen kicsi korától fogva, azt hiszem, nálam ez a szépség fokmérője a gyerekeknél, vannak az Okos Nézésűek (= Szépek) és vannak a Tompa Tekintetűek, akikről csak úgy süt a butaság vagy nem tudom mi, a sötétség, de hát ugye elég furcsa ilyet mondani egy kisgyerekről, de most mit csináljak.
No lényeg a lényeg, nagyon szarul éreztem magam, rossz élmény volt ez az egész és azt hiszem, koránt sincs vége, mert a nyakamat merem rátenni, hogy a szülinapomra P. meglep majd egy szuper kis náthával a délelőtt emlékére, hogy bassza meg az összes idióta, aki nem tartja távol a közösségtől a beteg gyerekét, ha simán megtehetné...
Annyira megértem az egészet, amit írtál!
VálaszTörlés1) Nálam is az értelmes (tekintetű) gyerek a szép. Lehet a buta babaképű kislány a lobogó fürtjeivel az ovi kedvence, de nekem akkor is az intelligensen csillogó, de amúgy külsőre talán kevésbé dekoratív gyermek a szebb.
2) Miért kell közösségbe menni beteg gyerekkel? A lógó taknyú gyerek amúgy is a halálom!
3) Oké, h dumálni akar, de figyeljen már a kölkére is! Én azt hiszem szóltam volna az anyukának adott helyzetben, h oké, h ez gyerek program, de akkor is tartsa már legalább egy szemét a gyerekén!
Sokáig azt is furcsálltam, hogy bölcsibe / oviba hogy vihetik a beteg (nem taknyos, hanem mondjuk bárányhimlős) gyereket, de azt most már nagyjából elfogadtam, nem tudhatjuk, kinek milyen a munkahelye, ki kire tudja, nem tudja rábizni a gyerekét, oké - de hogy egy "nem kötelező" programra, egy zárt helyre hogy lehet bevinni láthatóan szarul lévő kölyköt, no azt sosem leszek képes megérteni, pedig ha valakinek, hát nekem mindig kell vmi program, különben unatkozom hehe... Sosem lenne pofám ezt csinálni...
VálaszTörlésA letámadásról meg... Egyszer jöjjön oda, kétszer, háromszor is 2 óra alatt. No jó, talán négyszer is, az még mindig csak fél óránként egy. De ezek a gyerkőcök FOLYTON odajöttek, egymástól függetlenül, szóval ha nem az egyik, akkor a másik. Átültünk máshová. Az sem segitett.
Engem is mindig frusztrál picit, hogy mennyire engedhetem, hogy Léda közvetlen legyen, de mondjuk tuti nem engedném, hogy idegenek cuccait piszkálja, és minimum elnézést kérnék.
VálaszTörlésBeteg gyereket meg pláne nem vinnék sehova, már csak azért is, nehogy még valami grembát összeszedjen a náthára pluszban...
Ez szerintem úgy van, hogy egy szülő, ha udvarias vagy nem tudom, hogy mondjam, LÁTJA, hogy épp hogy reagálnak a gyerekére. Nem vagyok gyerekgyűlölő, van, hogy jókat mosolygok a kis interakcióikon és tetszik az ismerkedés, de van, amikor a hátam közepére kivánok valakit, mert mondjuk rossz kedvem van vagy nem szimpatikus a gyerek és / vagy a szülő. Szerintem alap az, hogy lássuk, hogy kit zavar a gyerek és kit nem. Én ebből a szempontból a sok repülés miatt a ló túloldala vagyok, sokszor a játszótéren is rászólok Petire, ha nagyon hangoskodik (nem szokott csak 1000 évben egyszer) vagy a dart-on is lecsendesitem a telefonját, mert roppant szarul érint, ha valakit zavar és el akarom ezt kerülni; de azért van arany középút, csak oda kéne figyelni egy kicsit... Itt pont ez volt a baj, hogy gőze sem volt egyiknek sem, sokadszorra sem, hol van a gyerek.
VálaszTörlés