Átgyúrtuk életté idő komámmal ez üldögélést

És hogy azóta mi volt.
A csütörtököm egy az egyben pakolással telt, ki is akadtam rendesen. A mi hazahozott cuccainkon kivül ugyanis három adag mosás várakozott a szennyestartóban. Az igazat megvallva tajtékoztam, de már túl vagyok rajta, úgyhogy nem szeretnék többet mondani erről. Reggel 8 és 12 között egy percnyi megállás nélkül (de tényleg, nem is reggeliztem, pizsamában pattogtam innen oda, onnan ide) sikerült olyan szintre hoznom a lakást, mintha el sem mentünk volna, úgyhogy délután már ki tudtunk menni: AV elé sétáltunk és közösen kimentünk a tengerhez.

Pénteken délelőtt meglátogattak minket Nóriék, azaz az Extra Nyugodt Kislány és az anyukája. Mindkét gyerek hozta a formáját, P. ámokfutott, Nóri meg ült és egy könyvet lapozgatott jó két órán keresztül. Délig voltak itt, P. fél 2-kor aludt el és fél 3 előtt már fenn is volt újra, Nóri - mint később megtudtam - úgy kifáradt, hogy 1-től 3/4 5-ig aludt... (Rákérdeztem, hogy mégis este igy mikor sikerült ágyba dugni, mire jött a válasz, hogy normálisan, 9 körül aludt el este... 3/4 5-ig alszik és 9-kor fekszik le este, ilyen nincs, komolyan! Mikor P. 3 után kelt kicsivel (mondjuk 3.15-kor), 11-ig tuti nem lehetett lenyomni és most, hogy fél 3-kor ébred általában, igy is kinkeservesen alszik el 10-kor... K*rvára irigy vagyok, bevallom. Nekem miért nincsenek milliárdok?!) Délután egyébként elsétáltunk a Grand Canal-hoz, mert P. szeretett volna kavicsokat dobálni a vizbe, majd onnan továbbcaplattunk a Merrion square-i játszótérre, ahol jó egy órát játszózott - hiába, mindig öröm, ha süt a nap, csak én döglöm ki, mint egy ló egy-egy ilyen kis kirándulás után.
Szombaton délelőtt a Marlay parkba autóztunk, amit P. is és én is szeretünk, mert nagy és izgalmas és van egy óriási single-point swing, amit P. egyszerűen csak vidámpark hintának hiv, jogosan, az már bizonyos. Délután Dun Laoghaire-be mentünk, ami totálisan teli volt, alig találtunk parkolóhelyet az egész városban. Végül valahol a parton álltunk meg és onnan sétáltunk be a People's parki játszótérre, ami szintén dugig volt, úgyhogy nagyjából 10 perc után P. meg is unta a folytonos lökdösődést és várakozást és sértődötten kivonult a parkba sétálni. Engesztelésképp kapott egy 2,5 decis sportkupakos vizet, ettől teljesen megbékélt, hiába, kevés is elég még a boldogságához. Visszafelé beugrottunk a Dunnes-ba Cornelscourtban és vettünk bagettet, mert valahogy mindhárman azt kivántuk szüntelen egész délután.

Vasárnap délelőtt a rathfarnham-i játszón kezdtünk, de mivel hideg volt rettentőre, 20 perc után inkább bemenekültünk a teázóba scone-ozni. Délután a St Anne's Parkba mentünk, ahol szintén farkasorditó hideg volt, főleg azért, mert fújt a szél rendesen. Sétáltunk, labdáztunk, pisiltünk a Red Stables-ban, majd kiautóztunk Dollymount-ra, végignéztük, ahogy páran kimentenek egy autót a vizből, amit majdnem elvitt a dagály, majd hazafelé beugrottunk a magyar boltba és vettünk túrógombócot aranyáron (480 gramm és 3,3 euró - lehet tippelni, ki ment be a boltba).
Azt hiszem, visszatértünk a kerékvágásunkba.