Oldalak

2013. február 18., hétfő

Homokos, vizes sikon

Egyébként pedig bekaphatja Vekerdy azzal, hogy a gyerekek kiszivják a vérünket és lerágják a húsunkat, mert azon kivül, hogy ezt kimondja, lósz*rt sem tesz, egy centivel sem lök előrébb, hogy mégis mi az istent kéne tenni, hogy lehetőség legyen kilépni időnként az anyaságból.
Most őszintén: menjünk el nyugodtan feltöltődni, miközben a gyereket lepasszoljuk a munkahelyi stressztől fülcsengős apjára, aki még nálunk is nehezebben viseli a sikoltozást, a kiabálást, az ellenkezést, az akadékoskodást? Dugjuk be bölcsibe / oviba a gyereket 1100 euróért havonta (miből?), ahol ennyi pénzért még csak nem is figyelnek rá igazán és ahonnan tetűtől kezdve bárányhimlőn át rühig bármit elkaphat? Hivjunk bébiszittert, akivel egy percre nem lehet egyedül hagyni a Sarjat, mert üvölt, mint akit kinoznak? (Ugyanez vonatkozik az ismerősökre, barátokra.) Reptessük ide a nagymamák valamelyikét, aki amellett, hogy nem tud heti (de még csak havi) rendszerességgel sem bekopogni az ajtón, a mi életünk megkönnyitésével (?) még azt is kockáztatja, hogy kirúgják a munkahelyéről? Vagy..? Egyéb ötlet? Na ugye. A kör bezárul. Összekoccannak a molekulák.  

Utálom a hangzatos "fontos, hogy figyelj magadra, mert egy ideges anya a gyerek életét is megmérgezi" szólamot, mert totálisan semmitmondó és részvétlen.

12 megjegyzés:

  1. de hát ez az igazság, simán csak az igazságot mondja ki, az miért olyan felháborító?
    a gyereket meg előbb-utóbb muszáj közösségbe adni, egyrészt, mert szoknia kell más gyerekek társaságát, másrészt, hogy gyúrd az immunrendszerét, harmadrészt, hogy ne pusztulj bele az anyaságba.

    VálaszTörlés
  2. (bocs, ez az előbbi pont olyan komment lett, mint amilyet én utálok, dehát izé...szóval ti nagyon speciális helyzetben éltek, szerintem valahogy el kéne gondolkodnotok azon, hogy a te életedet hogy lehetne kicsit megkönnyíteni, hát hiszen neked is kell némi szabadság. na, befogom inkább:))

    VálaszTörlés
  3. Én lennék a legboldogabb, ha közösségbe lehetne adni végre, hidd el, de végigzongoráztuk, nem lehet. 1100 eurónk soha nem lesz egy fizetésből csak a bölcsire / ovira, én pedig hiába jelentkezem bárhová, még csak vissza sem irnak, amit nem csodálok, miután az ország 15%-a munkanélküli kb (ezek az irek, mert gondolom a statisztikákban azok elbújnak, akik bevándorlóként nem találnak munkát). Az igazságot könnyű kimondani és persze, ki is kell, csak semmi értelme nincsen bizonyos esetekben.
    És igenis ilyenkor baromira utálom azt, aki szidja az otthoni rendszert, ahol 3 évesen "megváltó oviba" lehet tenni a gyereket és el van intézve a dolog. Az olyan tök természetes otthon és mindenki biztosra veszi és háborog, ha 2 évesen nem veszik be a gyereket, pedig ez egy plusz, ami sok "kolbászos" országban nincs meg. Tudom, más szempontból itt jobban élünk (nem az anyagiakra gondolok persze, hanem hogy normálisabbak az emberek), de ez most olyan kérdés, ami baromira idegesit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. annyira érthetetlen nekem, hogy nem lehet találni egyetlen normális bébisztittert sem. fél Kelet-Európa ott szittel, hát csak akad valaki normálisabb. (tudom, hogy az anyanyelvi volt a cél, de ha a lélegzetvételnyi szabadságod a tét, nem éri meg elgondolkodni rajta?)
      másrészt, akárhogy üvölt, én bizony ráhagynám, de ez valószínűleg azért van, mert mire hozzánk jön valaki segíteni, addigra már általában olyan szinten ki vagyok, hogy kb. futva menekülök a függőfolyosón. bár, most jut eszembe: ilyen otthonsegítünk szerű alapítvány nincs unatkozó ír htb nőknek?

      Törlés
    2. amúgy ez az háborgás nagyon betalált, én ugyanis nagyon durván a kardomba dőltem, mikor 2 év 9 hónaposan azt mondták a bölcsiben, hogy bocs, de nem. nem felháborodtam, csak végtelenül reménytelennek éreztem akkor mindent.

      Törlés
    3. Ez a csaj normális, kedves, de nem marad meg vele kettesben, mint ahogy most a nagyszülőkkel sem akar nagyon barátkozni. Kb január óta teljes a pióca üzemmód, csak én kellek mindig mindenhez, előtte időszakosan volt ilyen ragacs, heti / havi pár napon, de most full time, non stop ilyen már vagy 1,5 hónapja, nem tudom, mi lelte.
      Eddig 2x hagytam itt úgy, hogy végigüvöltötte azt az időszakot, mig nem voltam a lakásban, persze, lehet, hogy 2-3 óra után abbahagyta volna a sirást, de addig nem tudtam elmenni még, mindkétszer hazajöttem, mert nem akartam tovább ordittatni, mint 1-1 óra. (Szó szerint végig visitott egy órán át, mig haza nem jöttem.) És most úgy menjek el bárhová, üljek be kávézgatni, hogy tudom, hogy levegővétel nélkül sir? Eh...
      Otthonsegitünk? He-he neeeem. Otthon vagyunk van. Aki dolgozik, annak creche-be jár a gyerek vagy kifizeti a nanny-t egész napra; aki meg nem dolgozik, annak meg van 6-7 másik gyereke mellette és magasról tojja le, ha nyikorog bármelyik. Elenyésző szerintem a hasonló cipőben járók száma.
      Hát, el tudod képzelni akkor, hogy mennyire reménytelennek érzem a mostani helyzetet. Végigmentünk minden opción a hétvégén és semmi sem maradt fenn a rostán. Maradt a tűrés vagy a költözés. Engem igazság szerint csak az bosszant a háborgásban, hogy otthon úgy érzik az emberek, nekik minden JÁR, jár az ingyenes, jó minőségű orvosi ellátás; az ingyenes gyerekgondozás vagy mi ez; a kedvezményes utazás (mikor most utaztunk otthon, teljesen "kivoltam", hogy egy teljes árú vonatjegy 30 km-es távra 450 ft volt - 450!!! és állitom, hogy az egész vonaton én utaztam egyedül teljes áron, mert van ugye mindenféle kedvezmény... És közben persze pislogunk, hogy esik szét a MÁV, hogy hogyhogy ilyen "rosszul" működik stb stb). A 300 Ft-os vizitdijtól kiakadtak az emberek pár éve és még sorolhatnám. Irigy vagyok piszkosul az otthoni szociális ellátások biztonságára, na.
      A megoldás amúgy az lenne, ha nyitnánk egy creche-t, ezen már pár éve gondolkodunk - de itt újra felmerül a kérdés, hogy akarunk-e még hosszú évekig itt élni vagy sem?

      Törlés
  4. és nem lehet fél napra vinni pl? és nem lesz idővel olcsóbb? mert amerikában messze a bölcsi volt a legdrágább, aztán az ovi kicsit olcsóbb lett. és a bébiszitter ennyire nem jön beL nem lehet, hogy idővel megszokja, ha mondjuk nagyon rendszeresen találkoznak?

    VálaszTörlés
  5. ja, meg nem adnak esetleg valami segélyt, ovi hozzájárulást? Amerikában majdnem tudtunk kérni, asszem száz dollárral több pénzünk volt végül sajnos. esetleg érdemes ilyeneknek utánanézni. vagy biztos vannak ilyen családi napköziszerűségek ott is, vagy magánovik, kevés gyerekkel, azok sokszor jóval olcsóbbak, én Amerikában ilyeneket nézegettem.

    VálaszTörlés
  6. Neeeem, ez itt Irország, bölcsi / ovi = creche és kortól függetlenül kicseszett drága. Az iskola ingyenes 5 éves kortól, 9-12ig tart, az afterschool activities (= napközi :)) szintén fizetős és szintén drága. Segélyre nem vagyunk jogosultak, a szociális juttatásokat most nyirbálták meg erősen, a 150 eurós családi pótlék 1 év alatt 130 lett havonta például (röhej, 130 euró, mikor az albink 1350...), de mindent csúnyán csökkentettek, szóval ez is kilőve.
    Félnapos ovikat kerestünk mi is a környéken, 600-800 euró / hó, DE nincs hely, egy éves várólisták vannak, most kérdeztük meg... (Az igazat megvallva most ez cseszte fel a fejem konkrétan, hogy drága, szar és még várni is kell rá.)
    A childmindereket végig lehetne nézegetni alaposabban, mert az ő nagy részük kimaradt eddig a "vizsgálatunkból", de nem tudom, milyen minőséget tud adni egy képzettség nélküli valaki, aki 5 nm-re bevállal 3-4 gyereket (eddig ilyeneket láttam, fotón).
    Szóval szar helyzet, ezért IS szeretnénk költözni tovább, csak nem tudjuk, hová...

    VálaszTörlés
  7. hát, szerintem próbálj meg mindent, muszáj kicsit kiszakadni a gyerekezésből, hosszú távon azt hiszem tényleg bele lehet kattanni, ha mindig csak azt csinálod (ezt persze magamnak is mondom elszomorodva)

    VálaszTörlés
  8. (mert hát ezek az intézmények segítenek ideig-óráig, de én eddig csak a szörnyű hatásukat látom: pár napom szabad, utána éjjel-nappal borzasztóan nyűgös gyereke(ke)t ápolok és ez így megy körbe-körbe)

    VálaszTörlés
  9. Tudom, miről beszélsz... :-(

    VálaszTörlés