Pár öböl lángol, leverem a hamut, aki velem smárol, az a korral jár hazulról el...

Aztán az volt még, hogy reggel voltunk Pandában, de nagyon untam, feltehetőleg P. is, mert ha nem a traktort tankolta meg, akkor ott ült az asztalomnál és egy scone-t rágcsált, miközben egy 30 centis Minnie-vel társalgott, akit előzőleg meginvitált tizóraizni. (Épp a Pandában vadok. Ühüm. Scone-t eszem. Jó. - Sokszor igy beszél, mint aki telefonál, csak a túloldalon lévő szövegét nem halljuk... Bár nem, néha azt is mondja, de az olyankor kicsit skizó, szóval nem tetszik.)
Rohadt hideg van még mindig, igy délután ki sem mentünk (tegnap délután behülyitettem, hogy menjünk ki a partra, odaérve kirángattam a kocsiból, hogy már pedig most sétálunk, de 5 percig sem voltunk kinn, mert ha minusz két fok van és olyan 60-70 km-es szél, akkor az azért annyira nem menő), szóval itthon voltunk és két autóval festegettünk jó sokat.
Ja és tegnap este én nem is tudom mióta először megnéztem itthon egy filmet* (talán P. születése előtt volt ilyen utoljára haha**), de persze bele-beletekertem, mert utálom filmnézésre vesztegetni a drága időmet - eh, és még van képem fitymálóan nyilatkozni P. türelmetlenségéről és szertelenségéről...

* Úgy tűnik ez a súlykérdés most armageddoni felhőként lebeg a glóbusz felett, igen, Derrick mellett most én is fogyni szeretnék, bár bevallom, általánosságban én azért elégedett vagyok az alkatommal és szerencsésnek tartom magam, még akkor is, ha eddig minden időszakomban volt valami, ami nem tetszett magamon. Gimiben túl pufinak tartottam magam, de a kamaszhájt (mit? utólag nézve a gimis fotóimat egyáltalán nem voltam dagi) az egyetem első éveiben szépen leadtam valahogy és akkoriban készültek fotók, amiken kifejezetten girnyónak nézek ki nagy dudákkal. Ekkor az nem tetszett, hogy a melleim nagyok voltak ugyan, de olyan erőtlenek. A következő fokozat akkor jött el, mikor dolgozni kezdtem és rászoktam a rendszeres (édes) reggelire, ekkor 52 kg-ról felkúsztam 55-re és a combjaim elkezdtek remekül vastagodni... A terhességem végére 72-73 kg-ra hiztam fel, ami durva, de nagyjából 2-3 héttel P. megszületése után már 60 kg alatt voltam újra, igaz, a hasamon maradt némi felesleg és a combjaim is vaskosak maradtak. Most 56 kg vagyok, a melleim nagyon bejönnek, a combom és a fenekem viszont idegesit. Nem akarok cérna lenni, hiába is akarnék, nem menne, de az jó lenne, ha combilag és fenékileg kissé formálódnék végre. A súlyom maradhatna ennyi, nem izgat (bár az 53-ra kifejezetten büszke lennék, az olyan szép szám, igaz, akkor valószinűleg megint a dudáim sinylenék meg a dolgot), de szeretnék vékonyodni deréktól lefelé... Szóval Mikulás bácsi aranyhalacska, lécci lécci...

** Rájöttem, hogy nem, hiszen mikor még szopott (hehe, ez de fura), akkor több hónapon át 10 perces etapokban megnéztem a Parfümöt is, illetve tavaly karácsonykor megnéztük a Benjamin Button béna balsorsát is.