Tedd fel magad, feküdj hanyatt

Mindig elfelejtem megemliteni, hogy a január óta tomboló anyásságnak vannak pozitiv hozadékai is, többek között az, hogy mostanában P. napjában többször odajön hozzám, mint derült égből egy kis villámcsapás, az ölembe hajtja a fejét és közli, hogy Nyanya, megölellek. Hogy fokozza az aww faktort, ezt néha kérdéssé formálja és a saját kis bolondos hangsúlyával érdeklődik, hogy megölelhetlek? majd igenlő válasz után boldogan nyomja hozzám a nagy busa fejét. Jaaaj, ez nekem olyan újdonság. (Nem egy tapogatós gyerek ugyanis, az öleléseimből eddig automatán kibújt, ha csak úgy felvettem, kérés nélkül, akkor kifeszitette magát a karomból, ha simogattam, szó szerint eltolta a kezem, szóval most teljesen odáig vagyok ettől a pálfordulástól.)