Szokásos hétvégés

A hétvége jól telt, szokás szerint jó aktivan. Szombat és vasárnap délelőtt is a Marlay parkban jártunk, a különbség mindössze annyi volt, hogy mig szombaton minusz pár fok volt és szél, vasárnap már hó várt. Ez meglehetősen mellbe vágott, mert nálunk nem esett a hó, úgyhogy teljesen ledöbbentünk, hogy jééé, akkor ez hogy lesz most. (Sehogy, pont úgy játszóztunk, mintha csak sár lett volna.)

Szombat délután, mert esett, elmentünk az IKEA-ba és vettünk egy-két apróságot (még egy fellépőkét, egy serpenyőt, szivószálat meg egy anyaglabdát, hogy házon belül is tudjunk labdázni anélkül, hogy a szomszéd agybajt kapna), majd a büfében szereztem egy kávét két cupcake-kel, amik közül a csokis P.-jé, a citromos meg az enyém lett volna, de végül Mr Édesszáj felzabálta az egész citromosat és a fél csokisat, az is csoda, hogy a csokis másik felét sikerült magamba tömnöm, mig valami mással volt elfogalva. Este megnéztem a Kate & Leopold felét a netflixen, majd fél egy körül kerültünk ágyba.

Vasárnap, mig P. aludt, elkezdtük nézni a Szerelem a kolera idején-t (szintén netflix), de nem jutottunk el csak a 60. percig, mert P. felébredt. (Ez aranyos volt amúgy, máskor kicsörtet a szobájából és hozzámbújik, most a fejhallgatón keresztül hallottam, hogy egy óvatos gyerekhang nyikorog, először azt hittem, a filmben van, de aztán észrevettem, hogy ő az: kidugta a lábát a szobájából és bizonytalanul kérdezgette, hogy kijöhet-e... Azt hittem megzabálom.) Ezután mivel gyönyörűen sütött a nap, bevállaltuk a Father Collins parkot, ahová egyszer már elindultunk, de valahogy nem lett meg... Ez a FC park Dublin első vagány parkja, van benne pár szélerőmű, egy mesterséges (?) folyó rengeteg kis gyaloghiddal, egy BMX pálya meg két kis játszótér és az egész meglehetősen futurisztikus, úgyhogy teljesen Ausztrália érzésem volt. Zárásig maradtunk, pontosabban kicsit tovább is, mert ki kellett másznunk a keritésen haha, elképzelésem sincs, mi van, ha egyedül vagyok P.-vel vagy épp babakocsival érkezünk, hogy jutunk át akkor a kapukon, de mindegy, igy poén volt. Este még sütöttem csokis muffint, majd kicsit csúnyán zártuk ezt a szép hétvégét, P. ugyanis betaknyosodott és egykor (ekkor még nem aludtunk), átjött hozzánk szomorkodni (ekkor már nem aludtunk).