Számolom vissza a napokat, az órákat, nem, nem nekem való ez a feszültség, hányingerem van, fáj a lábam és legszivesebben jól elnáspángolnám P.-t is, bármilyen kis hülyeséget csinál*, mert egész egyszerűen ezt már nem birom elviselni. Gyerekként, kamaszként el tudtam, mert nem volt más választásom (pontosabban dehogy tudtam elviselni, francokat, naphosszat csak ültem a szobámban és naplót irtam vagy olvastam, hogy ne itt legyek), de most, hogy van már "egészséges" otthonom, nem tudom tolerálni ezt a sehová sem vezető stresszelést, mérget, ideget és kinlódást. Magányos vagyok, igen, és? No vajon miért? Mert abba nőttem bele, azt éreztem kisgyerekkorom óta, hogy a legjobb, ha sehol sem vagyok, ha láthatatlanná válok, ha nem okozok gondot azzal, hogy megmutatom a leckémet, hiszen van a szüleimnek az én zavargásaim nélkül is elég problémájuk**, az lesz a legjobb, ha jól elbújva, egyedül csinálok meg mindent, amit csak szeretnék, mert ha segitséget kérek, azzal kimondatlanul csak a gondokat szaporitom és bár látszatra megkapok mindent, amit csak kivánok, valójában minden apró szivességért keményen megfizetek a bűntudattal, amit amiatt érzek, hogy én is csak tovább nehezitem a családom sorsát.
* Totál kezelhetetlen, ha rászólok, hogy ne ugráljon az ágyon, természetesen tovább ugrál; mindent MOST akar, azonnal; kiabál, hangoskodik, rámmászik, a lábamba kapaszkodva üvölt, szóval rémálom a köbön. És ha már álom, eddigi élete 95%-ban 10 után aludt el, alig vannak / voltak napok, mikor korábban tudok / tudtam kiosonni mellőle, ehhez képest menetrenszerűen 7-8 között kel / kelt, ami 9-10 óra alvás maximum éjszaka ÉS ennek ellenére kinkeservesen csikarom ki azt a kis egy órás délutáni alvást: az esti altatáshoz hasonlóan ugyanis délután is minimum 30-40 percet kell ott ülni mellette, mire elalszik és most már ezt k*rvásul unom. Nem értem, hogy ha 7-kor kel, akkor miért nem alszik el 12-1 között, mint minden normális kortársa és az sem fér a fejembe, hogy ha 2-3 között alszik, akkor miért nem dől be az ágyba este 9-fél 10-kor, miért kell még 10-kor is könyörögnöm, hogy kussoljon és ne forgolódjon. Mindez persze úgy, hogy aktivak a napjaink, nem gyöngyöt fűzünk kettesben egész nap otthon, hanem követhetetlenül szaladgál, pattog, zsizseg, mocorog az ébrenléte minden egyes pillanatában. Eh.
én tudom, hogy ez okoskodásnak hangzik, de nem lehet, hogy világ életében túl fáradt volt, mert mindig túlpörgött? amiket leírsz, azok szerintem eléggé erre mutatnak.
VálaszTörlésmondjuk nem tudom, ez mivel orvosolható, mert ha ez igaz, akkor eleve nyilván rengeteg alvásdeficite van és ha lehet hinni a könyveket író szakértőknek (nem tudom lehet-e, tényleg), akkor ugye a kifárasztás, túlpörgöttség csak még rosszabb/kevesebb alvást jelent. persze simán lehet, hogy nagyon kicsi alvásigényű gyerek, akkor meg nincs más választásod, tűrnöd kell...
Hát az úgy van, hogyha vmi miatt nincs programunk (mert hetekig rossz az idő vagy beteg mondjuk) és nincs semmi, csak olvasgatás, gyurmázás, esetleg egy kis séta pár napon át, akkor még rosszabb a helyzet, még kevesebbet alszik. A durva, hogy amikor beteg, akkor sem alszik többet (kivéve a múltkori Sydney-s esetet, az rémisztő volt, két napon át napi 15-16 órát aludt, tök koki volt) szóval ha beteg, akkor sem bágyadt soha, csak hisztis meg ingerlékeny.
TörlésA kis alvásigény valósabb, de néha annyira rühellek tűrni, részben azért is, mert árgus szemekkel keresek vki társat a bajban, olvasgatok gyerekblogokat, fórumokat, de olyat még sosem találtam, akinek szintén 10-11 órát aludna a gyereke kb fél-egy éves kora óta. Legalább káromkodni tudnék valakivel egy jót. :D
keress amerikai fórumokat, tuti van ilyen témájú, akkor legalább moroghatsz az amcsi szülőkkel - jó dolog az, tudom.
Törlés:D hát ja, az irek ebben nem társak, az tuti. :D
Törlésnapok óta próbállak hívni, de mindig ki van kapcsolva a telefonod. sok mindent akartam mondani, az egyik a Hurrá, bilizek! című könyv, ami nem egy világirodalmi színvonal, de annyit elárulhatok, hogy a végén egy Peti nevű kisfiú szobatiszta lesz. :)
VálaszTörlésúj telefonszámon van, azon érsz el, megírom a másikon.
Óóóóóó basszus!!! Az úgy van, hogy elfelejtettem a PIN kódom, 3x rosszat irtam be és PUK kód kéne a feloldásához, ergo nincs magyar telefonom illetve minden telefonszám ugye a kártyán van / volt, tehát én sem tudok hivni senkit. :( Holnap még megnézem ezt a könyvet, úgyis akartam (magamnak :)) egy Bogyó Babót is venni. :D
VálaszTörlésAz első felét mintha rólam írtad volna, csak én anyu betegsége miatt éreztem azt, hogy az a legjobb, ha meghúzom magam, és a hétvégéket végigolvastam a szobámban.
VálaszTörlésA nemalvós gyerek-szitu is ismerős, bár Léda azért megalussza a napi 12 óráját. A nap többi részében viszont maga a megtestesült akarat és dac (kis picsa, na).
Ó hálistennek nálunk hullámokban jön a hülyeség, hol szófogadó bárány, hol meg kezelhetetlen disznó. :) De alvás területén semmi változás évek :D óta.
VálaszTörlés