Amúgy tegnap voltam a városban*, mert P. minden nadrágját kinőtte / kilyukasztotta és nem tűrhettem már tovább, venni kellett neki kettőt (egy mackót meg egy farmert), de ismét agyvérzés közeli állapotba jutottam, mert szinte zéró választék volt a fiú részlegen a Penneys-ben és a Dunnes-ben is. (Mindig ezeken a helyeken vesszük a ruháit, mert 6-10 euró egy farmer, 5-8 euró egy mackógatya és nem hulladék minőség.) Úgyhogy mit volt mit tenni, felkaptam A mackónadrágot és A farmert a megfelelő méretben (ja bocs, farmerből volt többféle is, például világossárga, világoszöld, piros) és iszkoltam is tovább a Dealzbe, ahol elvileg Kinder tojást akartam venni, de az nem volt, úgyhogy vásárlási lázam kielégitendő elhoztam egy kis porcelán étkészletet P.-nek húsvétra. (Nem, ez cseppet sem vicces.)
Mindeközben a Fent Nevezett Gyermek ügyesen megvezette az apját, azt mondta neki, hogy én azt mondtam, hogy menjenek el a boltba és hozzanak (idézem) kenyereeet, vajaaaaat, furcsa innivalóóóót, banánáááát, úgyhogy most van itthon egy vagon kenyerünk, hiszen én is hoztam, miután nem gondoltam volna, hogy ők is vásárolnak... Cserébe (bár nem szándékosan, hiszen nem tudott arról, hogy nem én küldtem el őket a boltba, csak utólag derült ki) az apja is megvezette Mr Falánkot, aki minden egyes bolti látogatásunk alkalmával kér furcsa innivalót, mert a szokásos áfonyás, almás, körtés, barackos (egyszóval gyümölcsös) püré helyett spenótosat** vett neki.

* Ilyen ez a hét, az öt estéből négyen nem voltam itthon 1-2-3 órát. Durva.
** Előtte azért biztos, ami biztos rákérdezett, jó lesz-e és P. rábólitott. És mert szavatartó ember, miután kifizették, azonnal meg is ette.