Tavasz van, gyönyörű*

Nem tudom, mikor volt szarabb éjszakám, mint a tegnapi, kb 5 percenként arra ébredtem, hogy fáj a fejem, az állkapcsom és a jobb fülem is, de ha ez még nem lenne elég, kapart a torkom, folyton köhögnöm kellett és az orrom is be volt dugulva. Úgy ébredtem (pontosabban úgy ébresztett P.), mintha zombi lennék, alig birtam kinyitni a szemem, minden miliméter fájt, ráadásul észrevettem, hogy a bal kezem mutatóujjának első percét nem tudom behajlitani. (Nem röhög.) Ez utóbbi azóta sem javult, elképzelésem sincs, mi ez, de elég tré.

Mindezek ellenére, én, a Hős elvittem P.-t Malahide-ra a Kerekitőre. Igen, kocsival. 9 óra 5kor indultunk, 10kor letettem az autót a kastély egyik parkolójában és 10.10re már ott is voltunk a könyvtárban. Pont akkor kezdtek, szóval még el sem késtünk, juhé. P. jóval aktivabb volt, mint az angol nyelvű foglalkozásokon, figyeltem az arcát, sokszor mosolyodott el, kuncogott, látszott rajta, hogy tetszik neki a dolog, teljesen olyan volt, mint egy igazi kis óvodás. 3/4 11kor lett vége a mókának, ekkor kicaplattunk a tengerhez, ettünk egy-egy fánkot, majd visszasétáltunk a kocsihoz és 12.10re haza is értünk. Visszafelé ugyan volt egy kis konfliktusunk, ugyanis P. bejelentette, hogy akkor ő most alszik kicsit (!), de rászóltam, hogy be ne merje csukni a szemét, mert baj lesz... (= alszik 5 percet és utána az istennek nem fog az ágyában is aludni és megőrülök vele estig)
A fejfájásom amúgy elmúlt, de a torkom meg a náthám még mindig minősithetetlen, úgyhogy nem is tudok igazán örülni, hogy egyedül képes voltam legyűrni a Dublin - Malahide távolságot kocsival, mert ez a szar takony elhomályositja az agyamat... Eh. Lószar.

* BTW az ireknél a március már a második tavaszi hónap, szerintünk ugyanis február - március - április a tavasz, klassz, mi?