Este fél 8 körül elmentem a Tescoba venni tejet, mert elfogyott és meglehetősen lehangolódtam attól, hogy én voltam az egyetlen szerencsétlen, akinek a kosarában tej, krumplisaláta, gyümölcsrizs meg egy folyékony szappan volt, a többiek ugyanis vagy sört, bort, pálinkát vettek estélyiben meg magassarkúban vagy kólát meg egy láda chipset mackógatyában.
(A szar kedvemre az is rátett egy lapáttal persze, hogy délelőtt jól összevesztünk. Jártunk a Buzzbeezben és miközben P. játszott, mi egy közeli asztalnál ültünk és dumáltunk. Én egyszer csak elkezdtem mutogatni AV-nek néhány fotót a telefonomon, de ezzel egy időben P.-t meglökte egy gyerek. AV pont szemben ült velük, én kicsit oldalt, én nem láttam, mi történt, ő igen, majd megkérdezte tőlem, hogy most mi legyen, be kell-e avatkoznunk. Én hümmögtem egyet, mert épp kerestem még egy képet, amit meg akartam mutatni, szóval megvontam a vállam és nem néztem a gyerekekre, de ekkor a kisfiú, aki mellett ott állt az apja elkezdte ütni P. fejét valami játék ketchuppal, mire P. persze oltári sipákolásba kezdett, úgyhogy odaszaladtunk és miközben P.-t vigasztalgattam, AV jól leb*szott, hogy tessék, képtelen voltam felnézni a telefonomból és emiatt szegény gyereket most jól megbúbolták. Természetesen én sem hagytam magam és pörölni kezdtem, hogy bazmeg, te láttad, hogy mi történik, miért nem mentél rögtön oda, ha láttad, hogy gond lesz, hát nehogy már ketten (plusz az apuka) kelljünk két gyerekre, hát az agyam eldobom... Szó szót követett, kiderült, hogy ő tanácsot várt tőlem, hogy ilyen esetben mit kell tenni, de én, a kutya, megint nem figyeltem oda. Oké, lehet, hogy fel kellett volna néznem (olyan két másodpercig nem néztem oda, nem viccelek), de ez megint az eredeti vesszőparipám, hogy ketten vagyunk a szülei ennek a gyereknek, ha minden másban olyan flottul dönt, ezen a területen miért mindig tőlem várja a cselekvést? Miért nem lehet két másodpercem, mikor nem én vagyok felelős P.-ért, ha ő is ott van? Eh.)
Nem tudom, h mások h vannak ezzel, de ez nálunk is így megy... :-( Anyasors?
VálaszTörlésDettó...
VálaszTörlésAzt hittem, csak nálunk van, hogy minden az én dolgom, és érezzem megtiszteltetésnek, ha ezer évben egyszer "átvesz" valamit véletlenül... :(
VálaszTörlésakkor bezzegelek, nálunk nagyon nem így van, de lehet, hogy azért mert kezdettől muszáj volt, hogy mindent ketten csináljunk - az ikrezésnek is vannak előnyei, na;)
VálaszTörlésKöszi, ettől most mindnyájunknak jobb. :D
VálaszTörlésItt is ez van. Gaz eseten én voltam a hibás, ha meg ügyes a költők, akkor az apja fia... :)
VálaszTörlésamúgy minden szar és szörnyen érezzük magunkat, ne aggódj - és ettől? jobb?;)
VálaszTörlés(egyébként nem nagyzolni akartam, csak zsigerből elmeséltem, hogy ezek nálunk hogy mennek, bocs, ha hülyén jött ki)
VálaszTörlésLehet, hogy nekem azért is rémisztő az ikrezés, mert tuti nem bírnék egyszerre két gyerekkel, ha ugyanennyi segítségem lenne. Abban sem vagyok biztos, hogy ha úgy lett volna, nem ugyanez lenne a helyzet... Bevallom, még így sem irigylem tőled az ikrezést, hogy nem vagy mindenre egyedül. :)
VálaszTörlésbírnál két gyerekkel, ha muszáj volna...amikor születtek, akkor tényleg kizárt volt, hogy Marci ne segítsen - ezt minden ikres könyvben olvastam egyébként, hogy ikreknél az apa sokkal jobban bevonódik, mert egyszerűen muszáj neki -, Amerikában voltunk nulla segítséggel és úgy, hogy ketten csináltunk mindent, úgy is két órákat aludtam hónapokig, baromi szar volt.
VálaszTörlésaztán persze voltam én is sokat egyedül velük, most is van, hogy reggeltől- késő estig egyedül vagyunk (mondjuk most a bölcsi miatt sokkal jobb minden, már amikor nem betegek) és be kell vallanom, hogy könnyebb velük egyedül; ha ketten vagyunk, furcsa módon sokkal kattantabbak.
ugyanakkor ez nagyon ambivalens, mert persze sokkal könnyebb főzni, bármilyen házimunkát elvégezni, meg sokkal gyorsabb mondjuk a pelenkázás, öltözködés vagy elindulni itthonról (jelenleg az a legnagyobb tortúra), ha nem egyedül csinálom. vásárolni kész tragédia velük, szóval igen, az nagyon jó, hogy ilyenkor tudunk váltva velük lenni,pl.
hát, nem könnyű velük, de meg lehet szokni, már csak ritkán átkozom a sorsot, hogy ikreim lettek;)
Egy gyerekkel is igaz, hogy néha jobb egyedül (pont bevásárláskor kattantabb, ha az apja is ott van, velem meg olyan szépen jön a kocsi mellett, hogy magam is elcsodálkozom), de alapvetően tele van a mindenem, hogy az az alap, hogy minden az én dolgom. Olyan van nálatok egyébként, hogy nem kellesz mindenhez, mert egymással elvannak? Amikor minden szirszarért be kell mennem, mert társaságra vágyik, akkor nagyon jó lenne, ha lenne belőle még egy... arra az 5 percre. :)
VálaszTörlésja, hát az nem úgy van, hogy az ikrek egymás társaságára vágynak - két és fél évesen legalábbis biztos nem -, ők engem (vagy az apjukat, őszintén szólva ő az igazi rock sztár nálunk) akarnak mindketten nonstop. (persze alapvetően szeretik egymást azt hiszem.)
VálaszTörléssajnos egyelőre nincs olyan, hogy lefoglalják egymást, ezer százalékos figyelmet akar mindkettő magának, ebből is vannak a hatalmas konfliktusok, pofozkodások, féltékenységi jelenetek mostanában.
kemény nagyon és az a baj, hogy nem nagyon látom ennek az őrületnek a végét. ja jó, majd 30 évesen biztos ellesznek egymással;)
mondjuk azt megértem, hogy utálod, hogy mindent neked kell csinálnod, valahogy szerintem muszáj nevelni az apákat, én azért vagyok nagyon szerencsés, mert a házimunkát abszolút megosztjuk, meg Marci állati jó fej abban is, hogy iszonyatosan megbecsüli a gyerekek körüli gürcölést is és nagyon sokat dicsér, meglepően sokat számít nekem.
A gyerekekkel meg olyan ambivalens a helyzete, mert hősiesen foglalkozik velük, de tudom, hogy betegre unja magát öt perc után, de én régen - amikor éppen kicsit könnyebb volt minden és sokkal több gyerekezés hárult rám éppen ezért - mindig küldtem, hogy igenis ő is olvasson mesét és építsen velük. mondjuk sokszor látom, hogy elalszik meseolvasás közben:D
szóval azt hiszem, hogy nem szabad hagyni elkanászodni a férfiakat és beszélni kell erről és ki kell harcolnod magadnak szabadidőt és kézzel-lábbal küzdened kell az ellen, hogy te legyél a családi rabszolga, mert egy ilyen helyzetben előbb-utóbb mindenki csak utálkozni fog: te azért, mert utálod, hogy minden rád hárul, a férjed azért, mert utálja, hogy morogsz, a gyerekek meg azért, mert ha mindenki morgós és rosszkedvű, akkor nyilván ők sem lesznek boldogok.
Nálunk is apa a rock sztár. :) És igen, én is látom, hogy kevesebb a türelme százszor elmondani és/vagy elolvasni ugyanazt...
VálaszTörlésMindig arra jutok, hogy óriási elismerés minden ikresnek.
hát igen, a férfiak eleve kevésbé empatikusak, meg náluk a hormonok se dolgoznak, szerintem nehéz lehet jó apának lenni, szoktam ezen gondolkodni.
VálaszTörléshát, ikresnek lenni tényleg nehéz, de még mindig nem olyan brutális, mint beteg gyereket vagy hármasikreket nevelni...