A délelőtti affértól eltekintve (ami végülis csak az egész napunkra nyomta rá a bélyegét, mert mindketten duzzogtunk olyan 4-ig, ki ezért, ki azért) azért egész jó volt ez a szombat, ebédre fasirtot csináltam rizzsel, ami már nyerő, mert imádom a fasirtot, majd délután átjöttek Lindusék*, igaz, másfél órával később, mint amiről szó volt, de sebaj, ez már csak ilyen felemás nap. A két gyerek
semmit sem játszott egymással, konkrétan hol az egyik vette el az egyik játékát, hol a másik, de szerencsénkre egyik sem nyafogott, csak nagy nyögésekkel rángatták ki egymás kezéből a dolgokat, lapos pillantásokkal. Mire megjöttek nagy nehezen, P.
totálisan bepörgött, de totálisan, mint egy felhúzott kisautó rohangált a nappaliban fel-alá és közben hol egy sztorit mesélt full hangerőn (hallod? hallod? vótunk vidámparkba és beűtünk egy EKKORA (nyál fröcsög) elektomos kisautóba stb stb stb) hol az
I am a little teapot-ot énekelte. Mikor fél 8 körül elmentek, ő is lenyugodott kissé, de azt hiszem fél 6 és fél 8 között mindnyájan (plusz a szomszédok) dobhártyakárosodást szenvedtünk, iszonyat hangerőn tudja nyomni, pedig tud suttogni is, ha olyanja van, akkor sokatmondóan magához húz, hogy
súgok valamit és beleleheli a fülembe, hogy
rich-tea-kek-szet-ké-rek. (Ja, ez a legújabb, szerinte vicces, ha szótagolva beszél.)
* nagyon durva, én ilyet még nem hallottam, ez a kislány csak angolul beszél, pedig mindkét szülője magyar és mindig magyarul beszélnek hozzá. ő meg angolul válaszol. hihetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése