Erdő közepében járok

Tudom, alig van uncsibb dolog az időjárás elemezgetésénél, de "kicsit" kiakasztó, hogy március közepe van és repülnek a minuszok. A legidegesitőbb, hogy hiába van csak minusz 5-7 fok szemben az otthoni minusz 10-15-el, a száraz kontinentális hideg teljesen más, mint ez az óceáni, mert mig otthon minusz 10 fokban általában megfagy a levegő, minden állni látszik, megmerevedik és szinte csak az emberek mozognak a légüres térben, itt minusz 5 fokban is tombol a szél, miközben hol hullik a hungarocell az égből, hol tűz a nap. Kimenni tehát lehetetlenség, mert elázni minusz x fokban és szélben halál, de benn maradni sem egy leányálom, mert a lakáson átfúj a szél, hiába fűtünk maximumon, 18-19 foknál nincs melegebb és pulcsiban nézzük egymást vacogva, mert érezni a levegőáramlást. (Arról akkor már nem szólok, hogy havonta 350 euro a számla, ennyiért fagyunk meg.) No de mindegy is, nem is erről akartam irni, hanem hogy tegnap azért, hogy kimoccanjunk, elmentünk a Pandába, ahol kabátban kisértem szemmel P.-t, mert 15 foknál nem volt melegebb, ma pedig kihasználva egy hosszabb napsütéses időszakot, elmentünk egy új játszótérre. A játszó maga király lett volna, sok-sok játék, izgalmas csúszda, de a környék... Atyaég. Hálát adtam az életnek (és a Gugónak, ahogy P. mondja), hogy ott lakhatunk, ahol és nem kell nap mint nap üvegszilánkokat és kutyaszart kerülgetnünk, miközben azon rettegünk, mikor szól be valami érthetetlent az egyik gyanús kinézetű gang egy kapucnis tagja... Hát emberek, ha egyszer Dublinban jártok, kerüljétek el Dublin 1-et messzire, mert a hanyatló nyugat ópiuma bizony furcsa egyedeket képes erre a világra szabaditani.

Ja tegnap sütöttem citromos-túrós muffint is. Jó lett.