Jó, persze ezek is szálak és össze-vissza elvezetnek...

Ma reggel tűzött a nap, úgyhogy a toddler group helyett mi is kitűztünk egy játszótérre. Konkrétan a Griffith Parkban jártunk, jó volt. Tetszett. (Utána átmentünk a Portland Place-re, de arról nem akarok beszélni. Dublin 1*. És ezzel mindent elmondtam. Le sem fotóztam. Jáj.)
Egyébként tegnap volt Emer és P. egy könnyet sem hullajtott. Nagyon menő. Ha minden igaz, még holnap jön meg jövő szerdán és aztán elbúcsúzunk. Vérzik a szivem, nagyon megszerettük. Rohadt válság.
Ja és tegnap sütöttem sajtos kekszet is. Nagyon addiktiv sajnos, alig van már belőle, igaz, fél adagot csináltam csak. Aztán az van még, hogy P. szerintem megdöntötte a kevés alvás rekordját, negyed 11-kor aludt el tegnap este, 1 körül átjött a mi ágyunkba, majd negyed 8-kor már piszkálta az arcom, hogy keljünk fel. Mondtam neki, hogy kimehet játszani, ha akar, de én ugyan fel nem kelek, miután fél 1-kor feküdtünk le és 1-kor felébresztett azzal, hogy mellénk bújt, mire szépen ki is ment és elszöszmötölt vagy 10-15 percet, majd visszatért és lehúzta a takarónkat. Mindezt úgy, hogy tegnap délután negyed 2-kor aludt el, de 2-kor már hallottam, hogy dalolgat a szobájában. Eh.

* Most találtam egy cikket, hogy a Sheriff street, ahol tegnap voltunk, a leghiresebb heroin dealer utca Dublinban. Khm.