Nem tudom kiverni a fejemből ezt a halálesetet... Délután azon filozofáltam, hogy van-e még a magyar közéletben ilyen ember, akinek a halála ennyi embert megrázott volna. Arra jutottam, hogy nincs. Cipő annyira emblematikus figura volt a kopasz fejével, inas külsejével és annyira szerethető, hogy nem igazán osztotta meg a népet. Ha valaki nem is szerette a zenéjét, nem gyűlölte habzó szájjal, mert nem volt miért. Nem volt vele tele a bulvársajtó (lásd Pataki Attila), nem politizált (lásd Nagy Feró), nem sugárzott róla a felsőbbrendűség (lásd Ákos), nem egy számos előadó volt (lásd nem is tudom kik az X faktorokból, Megasztárokból)... A zenéje egyszerű volt, érthető és valljuk be roppant fülbemászó*. Nem szárnyalt hihetetlen magasságokban, nem volt művészi, nem egy szűk rétegnek énekelt, hanem egyértelműen a többségnek. Régen kezdte a pályáját és évről-évre voltak közkedvelt számai a Klipmixes kezdetektől pár évvel ezelőttig. És szerintem ez is egy kulcsa a mostani nagy gyásznak. A mi korosztályunk életét végigkisérte a Republic. Cipő halálával igy nem csak az embert siratjuk, hanem magunkat is, az Elveszett Ifjúságot. A generációnk óriási problémája a Kapunyitási Pánik és ez a vég most szerintem mindenkit kicsit rádöbbentett, hogy elszálltak az évek... Arról nem beszélve, hogy milyen halál volt már ez... Szivbetegségben meghalni? Ez olyan, mintha rákos lett volna. Nem balesetben halt meg, nem túllőtte magát, egyszerűen fiatalon elvitte egy öreges kór, amire nem lehet részvéttelenül legyinteni, hogy eh, magának köszönheti. Ennél nincs sajnálatraméltóbb, szomorúbb.
Szóval még egyszer, utoljára:
* Kb két hete levittük a Tüzet viszek CD-t a kocsiba és egyszer belehallgattunk. Hétfőn, amikor hallottam a halálhirt, kikerestem az ülésem alól a CD-t újra és végighallgattuk a Csend beszél tovább-ot és a Játssz egy kicsit a tűzzel-t. P. születése óta a kocsiban él szinte, a CD-ink száma pedig véges, úgyhogy hol Zorán szól, hol Kispál, hol Korda, hol Eric Clapton, hol Simon & Garfunkel. P., ha kért valamit nagy ritkán, akkor az tuti, hogy a Lady Carneval volt, de mióta hallotta a Játssz egy kicsit a tűzzel-t, új kedvence van. Még itthon is dúdolgatja magának, hogy repülj eeeel, a sötétbeeeeee, hopphejj, játssz egy kicsit a tűzzel...
hádde és mi van a szívátültetés visszautasításával?
VálaszTörlésmost hogy hallgattam pár republic számot, durván kiütközik, hogy a zenéje 80%-ban búcsúzkodott. persze, lehet mondani, hogy miért nem harcolt teljes erőbedobással, de ezt már sosem tudjuk meg. lehet, hogy ennyire kudarckerülő volt. vagy hogy valóban ennyire hitt abban, hogy ha más szivével élne, akkor ő már nem lenne önazonos. ki tudja. mindenesetre egy olyan embernél, akinek minden harmadik számában szerepel a sziv szó, ez olyan hitelesnek tűnik. ez a "választott" halál olyan hrabal-i. :) (ettől függetlenül én sosem bocsátanám meg, ha vmelyik szerettem lett volna ilyen fafejű... no de az én szeretteim nem "művészek".)
VálaszTörlésMindig eszembe jut az első lassúzásokról, még általánosban... És igen, szinte minden évben volt valami nótájuk ami miatt felejthetetlen.
VálaszTörlésA '67-es úton, a Szeretni valakit valamiért, meg a "7es busz megáll, valaki felszáll..." még igazi általános iskolai sulibulikban hangzott fel... Ma megtaláltam az Engedj közelebb-et meg a Varázsolj a szivemmel-t is, no az már más korszak. :)
Törléshát, bevallom férfiasan, nekem teljesen kimaradt az életemből a Republic, tök véletlenül hallottam néha a rádióban, szóval különösebb sokkot azért nem kaptam. nekem egyelőre az apám (no meg az anyám) halálát kell feldolgoznom, az megrázóbb volt. jójó, tudom, tudom, ne is mondjátok, gonosz vagyok, meg stbstb...
VálaszTörlésA gyorsabb számaikat, amik igazán slágerek lettek (Repül a bálna, Szállj el kismadár, 16 tonna) én abszolút nem szeretem, de a normálisabb számaik közül szinte mindet tudom kivülről, pedig nem hallgattam rongyosra őket, csak tetszettek és a fülembe másztak. Én kicsit azért sokkot kaptam - a fentiek miatt. Sajnálom, hogy elment, nem emlékszem, hogy mostanság lett volna még valaki hires ember, akinek a halálhire mellett nem tudtam elmenni. 47 év, az nagyon gyatra.
TörlésAz meg világos és teljesen érthető, hogy a szüleid halála fontosabb neked, mint egy ismeretlené.
sokszor van, hogy nagyon megráz ismeretlenek halála - gyerekeké például -, de valahogy ez most annyira nem, de biztosan azért, mert nekem tényleg nem sok közöm volt ehhez a zenéhez meg fílinghez, amúgy azon gondolkoztam tegnap, hogy hát hiszen te jóval fiatalabb vagy nálam, lehet, hogy a generation gap teszi;)
VálaszTörlésAzért annyival nem vagyok fiatalabb. :D Egyébként igen, a gyerekhalálok is nagyon megrenditenek, akár baleset, akár más. Talán ezen azért rugózom annyit, mert sok mindenről eszembe jut.
VálaszTörlés