A terrible feeling of de ja vu

Már megint ezek a szemét anyajegyek. Már megint a melanómától való fosás. És már megint azelőtt egy-két héttel, hogy kilőnénk magunkat.
Az úgy volt, hogy AV-t reggel elvittük a Grafton közelébe a Specsavers-be szemüveget csináltatni, de nem kapott időpontot szemtesztre, úgyhogy mivel csütörtök a hosszú nap, 7-re foglaltunk időpontot a frissen felfedezett Nutgrove Shopping Centre-be a cég egyik másik üzletébe és munka után odaviharzottunk. (A viharzás túlzás, olyan dugó volt ugyanis, hogy a negyed órás út egy órás lett...) Mig mi P.-vel kicseréltük az úszógatyót amit délelőtt vettünk neki egy Ireland Rugby-s mackófelsőre, majd beugrottunk a Tescoba, mert P. rájött, hogy szeretne sportkupakos flakonból vizet inni, AV átesett a szemteszten, ahol kiderült, hogy a szeme hátulján (!) van egy anyajegy (!), aminek egyenetlen a felülete és ezért további vizsgálatokra van szükség. Tavaly ilyenkor egy orvosi rutinlátogatás alkalmával derült ki, hogy le kell szedni a hátáról pár anyajegyet, mert "gyanúsak", most meg ez... Én azzal vigasztalom, hogy ha "lenne valami", azt az MRI kimutatta volna (azóta sem derült ki, mi volt a fülcsengés, már elmúlt amúgy, csak a fülzúgás maradt meg), de ezt persze totál laikusként mondom, gőzöm sincs, mit mutat ki egy MRI és mit nem. A gáz a dologban, hogy lehet, hogy csak biopsziával derül ki, mi is a helyzet azzal a kis szarral a szemén, az viszont esetében elég veszélyes, miután a lazy eye miatt gyakorlatilag csak az egyik szemével lát - mit ad isten, azzal, amelyiken az anyajegy trónol... Szóval great expectations, tegnap este megbeszéltük, hogy ha megvakul, akkor én fogom elvinni kocsival mindenfelé, hogy inspirációs előadásokat tartson. Király, mi?
Egyébként 3/4 9-re értünk haza, no nem a dugó miatt, az nem volt már, hanem mert 8.20-ig vizsgálgatták. Ahhoz képest, hogy otthon sitty-sutty megvan egy ilyen szemvizsgálat, itt elég alaposan körbejárták a témát, meg is voltunk lepődve rendesen.
Az éjszaka egyébként megint (szokás szerint) borzasztóan telt: mi 1-re kerültünk ágyba, P. 3-kor átjött orditozva, hogy kér a butykosába vizet, ekkor észrevettem, hogy totálisan átpisilte magát (nem csoda, megitta a 0,75 literes sportkupakos flakon vizet - sajnálom, nem volt kisebb kiszerelés), majd nem birt visszaaludni az istennek sem. Fél 5-kor még néztem az órát, hogy nem igaz b*zmeg, hogy nem tudunk elaludni (P. sem tudott és igy én sem persze), aztán végre álomba zuhantunk, de 6-kor meg arra ébredtem, hogy AV horkol, mint a földrengés, 8-kor pedig csöngött a telefonom, hivtak a magyar ismerőseink - persze nem tudom, miért, mert nem vettem fel, nehogy felébresszem P.-t. Mondjuk felesleges óvatoskodás volt, negyed 9-kor ugyanis mint a gép felkelt és elkezdett zongorázni. a legbosszantóbb, hogy ilyenkor napközben nem pótolja ám az éjjel kiesett 2,5 órát - ugyanúgy 60 percet alszik, mint máskor. Igy 24 órából 10 órát sem szunyál. Menő.