Hétvége, hétvége...

Érdekes kis hétvégénk volt. P. bolondsága, ami péntek reggel kezdődött, sajnos azóta sem múlt el. Elég nehéz elviselni ilyenkor, mert olyan dolgokon akad fenn, amiken máskor soha és szenved, hisztizik, vitatkozik, érvel a maga módján és képtelen elfogadni, hogy a nem, az bizony néha NEM, az igen meg IGEN.

A szombat ennek ellenére egész jól sikerült, ennek a fő oka azt hiszem az, hogy gyönyörű idő volt: sütött a nap, 3-4 fok volt, DE totális szélcsend. Ébredés után igy nekivágtunk Bray-nek és a kismotorral felfegyverkezve száguldoztunk a promenádon. Egy rövid időre a vizhez is lesétáltunk, de három kavics után P. úgy döntött, hogy ennyi vót és ellentmondást nem tűrően felparancsolt minket a korzóra sétálni. Bár a motorozás sem volt semmi, a délelőtt fénypontja minden kétséget kizáróan mégis a fagyizás volt. Mikor P. kicsi volt, mi mindig egy kis bódéban vettünk fagylaltot Bray-ben, ahol ugyan csavaros fagyit kaptunk, de a választék elég kicsi volt: vagy tejszines fagyit ettél vagy tejszineset. Plusz 50 centért választhattál ugyan valamilyen öntetet az egyszerű kis fehér kúpra, de az nagyjából három-négy nyalásra eltűnt a fagyiról és maradt az édes borzalom. Most, hogy P. is fagyis korba ért, gondoltuk próbáljuk ki a Sealife mellett nyilt olasz fagyizót, ahol ugyan 2,5 euro egy gombóc, de van választék, ami ugye nem elhanyagolható. Némi töprengés után választottuk is egy-egy adagot (P. volt a leggyorsabb, ő már a fagyis felé tartva kijelentette, hogy tokisat kér), majd szépen, mint a madarak leültünk egy kőpadra és a simogató napsütésben elnyaltuk a kis fagyinkat és úgy éreztük, mi vagyunk az élet császárai. Utólag nem értem, hogy adhattunk P.-nek egy egész gombóc csoki fagyit (én tisztán emlékszem, hogy még oviban is könyörögnöm kellett egy teljes gombócért, 20 fokban, meg rémlik valami, hogy az ilyen törpéknek csak a tölcsért szokták odaadni valami minimális kis fagyival), de betudom annak a dolgot, hogy túlságosan elvarázsolt minket az élmény, hogy életünkben először, közösen fagyizunk.

A délután hasonlóan jól sikerült, elautóztunk a Marley parkba, ahol ezúttal jól esett még homokozni is, mert bár 5 foknál nem volt melegebb, de továbbra sem fújt a szél, úgyhogy végre nem rázott ki a hideg a homokozó puszta látványától. Hazafelé beugrottunk a Lidl-be vásárolni és P. kapott egy 12 darabos szuper zsirkréta készletet. Este AV elkezdte felvarrni P. függönyét (földig érő függöny volt nála, ami eltakarta a radiátort, tehát választhattunk, hogy vagy hideg van a szobájában vagy fel kell gyűrni két kiló függönyt a két centi széles ablakpárkányra és két perc múlva káromkodhatunk, hogy nagy robajjal lecsúszik a matéria), de este 9-re csak az egyik felével volt kész, igy P. szombat éjjel felemás függönyök között aludt.

Vasárnap délelőtt a Phoenix Parkba mentünk, de fél órányi játszózás után mondtam, hogy ha egy percen belül nem ülünk vissza a kocsiba, én öngyilkos leszek, mert nem vagyok hajlandó 2 fokban és metsző szélben (eddigre megérkezett az öreg haver) üdvözült mosollyal tovább toporogni a hinták és csúszdák birodalmában. Mivel elég határozottan mondhattam a dolgot, haza is indultunk, de előtte még tettünk egy kört, hátha látunk szarvasokat (láttunk), illetve beugrottunk a magyar boltba is valami szivmelengetőért (értsd: kajszilé, csokis perec, nápolyi, cerbona szelet). A délután meglehetősen unalmasan telt: mi P.-vel játszottunk, AV pedig a függönnyel harcolt. Miután kideritette, hogy a meglévő mini varrógépünk nem ér semmit, felkerekedtünk és elmentünk a Dundrum Shopping Centre-be venni egy komolyabb készüléket. (Impulzus vásárlás - yaaaay!) Bár az új varrógép remekül szerepelt, fél 10-re lettünk kész (azért a többesszám, mert földöntúli érzékkel csak én vagyok képes befűzni a tűbe a cérnát), de legalább elmondhatjuk, hogy egy kissé ismét otthonosabb lett a lakásunk. Éjszaka azt álmodtam, hogy újra Sydney-ben vagyunk, ezúttal kettesben és azon filózom, elugorjak-e meglátogatni egy barátnőmet Melbourne-ben, akinek nemrég születt meg a kislánya... Szomorkodva keltem, mert rádöbbentem, hogy valószinűleg soha többet nem fogjuk a lábunkat Bondi-nál áztatni (sóhaj), majd kezdődött a napi rutin: reggeli, öltözés, Panda Play Cafe...