Ági most ne olvass...
Mikor múltkor voltunk E-éknél, mesélte, hogy teljesen be van rezelve, mert a férje Amerikában van egy hétig és a kislánya, Nórika rendszeresen valami bácsit emleget, aki nagyon magas... Nevetgélve, de azért rettegve mesélte, hogy pár napja épp főzött a konyhában, mikor a kislány a nappaliban mutogatni kezdett a plafon felé, hogy ott a bácsi, ott a bácsi. Máskor a gyerekszobában volt a bácsi és mikor E. szólt a kislánynak, hogy azonnal kérje meg a fickót, hogy menjen el, Nórika sajnálkozva közölte, hogy a bácsi azt mondja, hogy nem akar elmenni...
Az igazat megvallva egy kicsit én is borzongok az ilyen történeteken, de annyira racionális vagyok, hogy képtelen vagyok komolyan venni a hasonló dolgokat.
Köszi. :) Gyorsan be is csuktam a szemem. Holnap elolvasom világosban. :D
VálaszTörlésSzomszédunk 1,5 éves kislánya is emlegetett mindig 1 Mr-t, aki ott volt a lakásban. Céline is kész volt. :-(
VálaszTörlésHú...hátborzongató, még akkor is, ha nem hisz ilyesmiben az ember...
VálaszTörlésTesómmal beszélgettünk erről tegnap, hogy vajon a gyerekek tényleg látják-e, amiről/akiről beszélnek, vagy csak a képzeletük túl aktív...aztán eszébe jutott, hogy amikor Vivi kb. két éves volt, ő is folyton valami "repülő fehér foltra" mutogatott a szobájában...
VálaszTörlésA macskákról olvastam, hogy kisebb kontrasztokat is látnak, mint az emberek, úgyhogy ők a leghalványabb árnyékokat is képesek pofozni, no de gondolom az embergyerek nem lát jobban, mint a felnőtt. :) Náluk az lehet a magyarázat, hogy képtelenek elválasztani a valóságot a képzeletük játékától és ezért látnak mást is, mint az idősebbek. Persze az is lehet, hogy TÉNYLEG szellemekkel társalognak. :) :)
VálaszTörlés