Ma olyan szemembe fújja a szél a hajamat napunk volt eddig, vagyis ócska. Napok óta készülünk a Kerekitőre, a múltkori sikeren felbuzdulva, hogy P. végre élvezte a körülötte zajló nótázást, biztos volt, hogy ma is megyünk, alig vártam. Reggel pont jókor keltünk, fél 8-kor, viszont mikor mondtam P.-nek, hogy no, induljunk, vár Malahide, kerek perec kijelentette, hogy nem, ő bizony nem megy sehová. (Ma reggelig ő is várta a dolgot, nem tudom, mi ütött belé.) Én balga azt gondoltam, hogy ez a tiltakozás csak múló szeszély, akar ő jönni, csak nem tudja még. Aha. Az autóba még csak-csak beültettem, a könyvtárhoz még csak-csak eltaszigáltam a kismotoron, de ott már kifejezetten bénán viselkedett. Mindenki, fél évestől 4 évesig gyönyörűen dalolgatott, mozgolódott, ez a Kis Disznó meg ha épp nem kurjongatott, hogy mikó lesz má vége? / ez má az utolsó? akkor gumibabaként szerencsétlenkedett, vagyis ha próbáltam felvenni kirágta magát a karjaimból, ha meg letettem, lefeküdt a földre és onnan pislogott vagy ledőlt a székre és látványosan unatkozott. Bevallom, baromi mérges voltam rá, mert bakker ha rajta kivül húsz kölök képes normálisan viselkedni, figyelni, érdeklődve nézni, okosodni, akkor ő mi a francért nem ad egy esélyt ennek a dolognak? Persze, persze, én vagyok a hülye, ha már otthon mondta, hogy nincs kedve menni, minek rángattam el, de basszus ha az iskolára mondja majd ezt, akkor mit csinálok? Megsimogatom a fejét, hogy no jó, akkor itthon maradunk, ma nincs suli? Oké, örüljünk, hogy határozott és van véleménye, amihez tartja is magát, de kétszer 45 percet autóztunk 20 perc totál nyűglődésért, azért hagy ne verjem már a hátsóm a földhöz, hogy hinnye, de karakán ez a gyerek... Áh.
Amúgy igy vezettem ha-ha, útközben nem átallott lefotózni Mr Destruktiv: