A benzinkútról az országútra extra speed-del, fú de durva...

Amellett, hogy bizonyos szempontokból itt nehezebb vezetni*, mint Irországban, vannak azért a helynek előnyei is a közlekedéssel kapcsolatban. Először is, mivel a legtöbb autó b*szom nagy, óriásiak a parkolóhelyek. Itt lazán beállok két autó közé, pedig mint tudjuk, a parkolás abszolút nem az erősségem. Hasonlóképp, kiálláskor nem kell azon parázni, hogy ha korán tekered a kormányt meghúzod a melletted álló autóját, ha viszont későn, nekimész a mögötted álló sorban parkolóknak, hiszen általában arra is van hely, hogy tökegyenesen kiállj hátra és aztán kezdd el tekerni a kormányt. Remek egy dolog ez, én mondom. Ha már szélesség, vicces, hogy itt a legszűkebb kis mellékutca is szinte szélesebb, mint Irországban egy főút. Ma délelőtt rossz helyre fordultam és rájöttem, hogy ójaj, ipszilonoznom kell, már kezdtem befosni, de ekkor észrevettem, hogy hohóó, hát simán meg tudok fordulni egy ivből is, pedig ez az autó jóval nagyobb, mint az otthoni kis Mazdánk. Aztán. A piroson való áthajtást nagyon szigorúan büntetik, 281 (!) dollárral lesz szegényebb, aki nem áll meg időben (mindenhol kamerák vannak), ennek megfelelően nincsenek beragadt autók és igy óriási dugók, csak csigalassúságú araszolás. A lámpák sokkal jobban szinkronizáltak, mint otthon, ráadásul nem is olyan sokáig pirosak. Van olyan, hogy carpool sáv, ez annyit tesz, hogy ha azt a sávot akarod használni, akkor minimum 1 utasodnak kell lenni, különben a kamerák kiszúrnak és jól megbüntetnek. (Van, ahol 2 utas kell.) Egyelőre ennyi, majd ha eszembe jut még valami, kiegészitem.

* Ezeket a nehézségeket valószinűleg gyakorlattal simán le lehetne nullázni, de egyelőre még nem vezettem annyit, hogy olyan magabiztos legyek itt is, mint otthon. Számomra a legrettenetesebb problémát a tiz sávos autópályák jelentik. Még sosem mertem felhajtani rájuk egyedül, de még az anyósülésről is szörnyen néznek ki, főképp, mert mindenki iszonyatosan tép. Rettegek, hogy egyszer rossz helyre fordulok és fenn találom magam egy ilyen pokoli pályán és csak reménykedem, hogy ha ez majd egyszer megtörténik, lesz elég lélekjelenlétem az első lejárónál lehajtani. A másik gondom, hogy a gps mérföldben és yardban beszél. Nem tudom átállitani és ennek következtében gőzöm sincs, mikor, mennyit kell mennem, hol kell lefordulnom. Ha már lefordulás, problémát okoz a jobb oldali közlekedés is, igy például ha megköszönöm, hogy valaki átenged a sávjába, akkor általában automatikusan a bal kezem lenditem, illetve ha úgy érzem, váltanom kéne, szintén a bal kezemmel koppanok neki az autó ajtajának. Aha, váltás. Az automata váltó sem könnyiti meg a dolgomat, persze elvileg a hülye is tudja használni, de ugye az évek meg a rutin (haha) miatt bennem van, hogy váltani kell. Ezek mellett van pár apró szabály, ami más, mint otthon, ilyen, hogy ki lehet fordulni a piroson, ha jobbra akarsz menni vagy hogy nincs jobbkéz szabály, igy a STOP táblánál az indul el először, aki előbb ér oda (ez még oké, ha ketten vagytok és két tábla van, de nem tudom, mi van, ha többen sorakozunk és négy tábla van, akkor ki honnan tudja, ki következik? egyszer innen valaki, egyszer onnan, egyszer amonnan?), de ezeket szerintem idővel könnyedén meg lehet szokni, nem úgy, mint a hülye ezer sávos utakat (erősenretteg).