Jó a világ végéig

No tehát akkor a hétvége.

Péntek este szépen megterveztük, hogy reggel jó korán elmegyünk a Half Moon Bay-hez a tengerpartra homokozni. Igen ám, de mikor szombat reggel megnéztük, hány fok lesz, láttuk, hogy az eddigi 80-90 Fahrenheit helyett csak 60-70-et igérnek Sunnyvale-ben, ami ugye melegebb, mint a környék, ráadásul HMB felett gyanúsan ott lebegett egy sötét felhő ikon is... Némi hezitálás után ezért úgy döntöttünk, inkább Santa Cruz-ba megyünk (amit nem mellesleg csúnyán megtépázott az 1989-es földrengés), az úgyis délebbre van, hátha melegebb lesz és az eső sem fog esni. Hát az eső nem esett, az igaz, de akkora köd volt, hogy mikor végiggurultunk a part mentén, csak röhögtünk, mert a vizet bizony pár méterrel arrébb már nem lehetett látni. Tudtuk, hogy a parton lenn van a Beach Boardwalk (elég megtévesztő név, én azt hittem, tényleg boardwalk-ról van szó, de nem, egy vidámpark volt), igy azt vettük célba a szuper kilátópontok helyett. Mázlink volt, mert a beachwalk egyik bejáratától pár méterre sikerült leparkolunk az út mentén és már indulhatott is a buli. Először becsületből lesétáltunk az óceánhoz, de miután P. aggódó rohamot kapott, hogy homok megy a szandáljába, vissza kellett mennünk a szárazföldre nagyjából úgy két perc után. Ezután már nem húzhattuk tovább, vettünk 24 db jegyet (3-6 cetlivel ment egy-egy attrakció) és először természetesen P. igényeit elégitettük ki: kapásból felülhetett két körhintára, egy autósra meg egy csónakosra. Némi vándorlás után én úgy döntöttem, beállok a Giant Dipper-re várakozók sorába és mivel látszott, hogy egy hamar nem végzek, a fiúk elmentek venni egy pohár sültkrumplit és megtizóraiztak. 20-25 perc várakozás után ülhettem fel a hullámvasútra, ami összesen 2 percig tartott, de bevallom, megizzasztott. Imádom ezeket a cuccokat, de a lefelé repüléskor úgy éreztem, hogy kijön a számon a gyomrom, szörnyű volt. Ennek ellenére örülök, hogy kipróbáltam, mert még sosem ültem hasonló "igazi" hullámvasúton, csak kisebbeken. Miután túléltem a repülést, hármasban felültünk a Sky Glider-re és ellibegtünk a vidámpark túloldalára. Ott leszálltunk és mi ketten P.-vel bevállaltuk a körhintát is. Biztos voltam benne, hogy P. nem mer majd csak a hintóba ülni megint, mint múltkor, de tévedtem, úgy felpattant egy lóra, hogy csak lestem. Miután kiforogtuk magunkat, úgy döntöttünk, hogy ideje lelépni, mert már fél 1 körül járt az idő és bizony még nem is ebédeltünk. Mivel a parkolóórába nem akartunk többet bedobni, elautóztunk egy Safeway-be némi eleségért, amit a kocsiban ülve ettünk meg. Hazafelé P. szinte azonnal elaludt, igy kb 50 percet tudott szunyálni. Mikor hazaértünk, megettük a rizses húst, amit még előző este főztem, majd elmentünk a War Memorial Park játszójára, Santa Clara-ba. Ahhoz képest, hogy Santa Cruzban voltak pillanatok, mikor egy lenge pulcsiban is fáztam, itt bizony a póló is soknak bizonyult, úgy tűzött a nap, hogy azt hittem, meggebedek. A napot itt zártuk, tisztességesen játszóztunk egy órát nagyjából, majd némi vacsoráravalót felmarkoltunk hazafelé egy kisboltban és hazaautóztunk.

Vasárnap San Francisco volt soron ismét, de mivel Anyák Napja volt és mindketten akartunk beszélni az otthoniakkal, csak fél 10 körül tudtunk nekiindulni. Egy óra alatt ott voltunk a Pier 39-nél, majd jó tiz percig csak keringtünk-keringtünk parkolóhelyet keresve. (A 20 percenként 5 dolláros tarifa annyira nem tetszett a Pier mellett.) Végül úgy döntöttünk, nincs mit tenni, le kell tenni a kocsit az óránként 8 dolláros parkolóházba, mert egy darab szabad hely nincs a környező utcákban. Mire felértünk a parkolóból, szörnyülködve láttuk, hogy eleredt az eső... Öt perc álldigállás után AV már kezdett rábeszélni, hogy menjünk be az Aquarium-ba, az legalább fedett, de ekkor hálistennek elállt és a párás-pocsolyás kikötőben elindulhattunk sétálni. P. természetesen egyből kiszúrta a fagyist, igy elkezdett nyavalyogni, hogy ő most és azonnal, de nem is tudom hogyan, sikerült rábeszélnem, hogy menjünk még kicsit beljebb és nézzünk körbe először, úgyhogy kerestünk egy szárazabb padot és azon megtizóraiztattam. (3 szem eper - 3 darab ropi, csak a szokásos) A kilátás nem nagyon izgatta, a fókák viszont tetszettek neki nagyon, kurjongatva mesélte, hogy azon veszekednek épp, kié legyen a frizbi (?). Némi ugrálás és nézelődés után bementünk a Musee Mecanique-be, ahol P. meglepően sok időt birt, pedig volt egy-két igazán félelmetes cucc ott. (Én nem tudom, milyen perverz emberek élhettek a múlt század végén, de komolyan én majd' összefostam magam, pedig elvileg ezek ugye szórakoztató játékok voltak.) Mikor végeztünk, az első helyen megebédeltünk: AV kapott egy hamburgert, mi meg P.-vel megosztoztunk egy fish&chips-en és az élet császárainak éreztük magunkat. Ebéd után P. végre megkapta a hőn áhitott fagyiját, amit egy kis padon evett meg, miközben nézte az öbölbe befutó kirándulóhajókat. A Pier-től a Lombard street-re mentünk, ami egy vicces kanyargós utcácska, olyan igazi turistalátványosság. Először autóval hajtottunk rajta végig, majd utána gyalog is végigjártuk. Mivel ekkor már fél 2 körül járt az idő és P. igencsak gumi lett, elindultunk hazafelé. Az úton szerencsére megint elaludt, igy ismét aludhatott egy órácskát délután. Némi pihegés után 5 körül elmentünk a Walmart-ba kisbicajt nézni a szülinapjára, ki is néztünk egyet, majd szépen hazaautóztunk és az estét itthon töltöttük.