Utolsó napok kettesben

Bizony, ezek már az utolsó napjaink itt kettesben P.-vel, szombattól ugyanis AV szabin lesz - és még nem tudjuk, mit csinálunk az utolsó héten.

Hétfőn délelőtt mivel láttam, hogy egész 64 Fahrenheit-et igérnek Half Moon Bay-nél, P.-vel odaautóztunk és tengerpartoztunk. Az út gyönyörű volt, igaz, szinte végig autópályán mentünk, de az egész olyan majestic volt, nagyon tetszett. A programot egy játszótéren kezdtük, az Ocean's View Parkban. Innen továbbmentünk a Venice beach-hez. A parkolás 10 dollárba került volna egész napra, de mivel a bódéban nem ült senki, úgy döntöttem nem fogok 10 dollárt kiperkálni az automatánál egy kevesebb, mint fél órás fotózásért... Ennek megfelelően igen fostam, hogy majd jól megbüntetnek, de biztam benne, hogy nem vagyok olyan szerencsétlen, hogy épp abban a 20 percben jön valami őr, mig mi lesétáltunk a partra.

Azért voltam ilyen magabiztos amúgy, mert tudtam, hogy P. úgysem fog lelkesedni a homokért meg a vizért, igy biztos voltam benne, hogy nem kell majd órákig könyörögnöm, hogy induljunk. Lesétáltunk hát a vizhez, megállapitottam, hogy a Csendes óceán cseppet sem csendes, sőt, akkora hullámokat ver, mint ide Buda, majd szépen visszasettenkedtünk a kocsihoz és továbbmentünk a Coastal Trail-hez. Itt csodával határos módon találtam egy üres parkolóhelyet az út mentén, majd P.-vel nekiindultunk az ösvényen: ő bicajozott, én a nyomában. Egy idő után visszafordultunk, bevágtuk magunkat a kocsiba és hazaautóztunk. Fél 2 körül értünk haza, gyors ebéd, majd alvás.
Délután csak a közeli Ortega Park-ba mentünk fél 5 körül, ahová AV 6 körül utánunk jött, majd jó sok hintázás után hazaindultunk. Mivel egy falat kaja nem volt itthon, úgy döntöttünk, beülünk megint a Chicago-ba pizzázni, igy immáron harmadszor vacsoráztunk ott. Fél 9 körül értünk haza, ekkor már csak a fürdés volt hátra.

Kedden délelőtt Palo Alto-ba mentünk a Mitchell Park-ba. Bár első ránézésre nem tűnt valami nagy számnak a játszó, végül elég sokat maradtunk, mert P. rákattant a homokozóra (!), a mellette lévő barlangocskákra és a vizes játékra (!). Az igazat megvallva szegény kölyök a világoskék ingében úgy nézett ki a többi játszóruhás gyerek mellett, mint egy kis arisztokrata, de nem számitottam rá, hogy homokozni fog, ezért lazán rábólintottam, mikor mondta reggel, hogy ő azt venné fel.
Mondjuk nem hiába az én gyerekem, hiába homokozott, vizezett, úgy hagytuk el a játszót, ahogy érkeztünk, egy fia folt nem esett a ruháin, egyszerűen nem is tudom, hogy csinálja. (Múltkor láttam, hogy fűfoltos lett az egyik pólója, hát én úgy örültem, komolyan, majdnem összecsókolgattam, hogy végre-végre az életben egyszer bekoszolta magát - tényleg nem tudom, miért van ez, de még csak leenni sem

szokta a ruháit, nemhogy összesarazni vagy ilyesmi.) A játszózás után hazaautóztunk, majd fél 2 körül elaludtunk - igen, én is és úristen 4-kor (!) ébredtem. Talán idén nem volt még ilyen, hogy P. ennyit aludt volna (sőt, talán még soha nem aludt ennyit egy húzásra, ahogy belegondolok), nem értem, miben fáradt ki igy.
Délután a Shoreline Park-ba mentünk, Mountain View-be, AV munkahelye mellé, igy mikor végzett, utánunk jött és együtt játszóztunk a (ham-ham) játszótéren. A szél eddigre eléggé feltámadt, úgyhogy teljesen dublini feeling volt a dolog: hűvös volt és szeles. Hazafelé két kocsival jöttünk, mókás volt egymást előzgetni és a letekert ablakokon át- meg átkiabálni. Este mostunk, majd vacsora és ágyba zuhanás.

Ma délelőtt Los Altos-ba mentünk, a Shoup Park-ba. Ez egy gyönyörű kis erdős park szép tisztásokkal olyan 20 perc autóútra tőlünk. A parkon átfut egy kis patak is, ami ilyenkor már ki van száradva, igy a patakmederben lehetett (volna) menetelni, de P.-nek ehhez nem fűlött a foga, helyette szokás szerint hintázott, biciklizett és néhányszor legurult egy dombocskáról. Mivel láttam a gps-ben, hogy a Briones Park csak pár percre van, átgurultunk oda is, igy ott is játszóztunk kicsit, majd dél körül hazaindultunk, hogy még tudjunk Anyuékkal beszélni egy kicsit. Nagyon gáz a kommunikáció igy 9 óra eltéréssel, egyszerűen sosincs megfelelő időpont, hol ők esnek össze az álmosságtól, hol mi mennénk épp el vagy haza kell rohanni, hogy pár szót tudjunk váltani vagy mindezek egyszerre. Eh.

Délután - bár elég hulla voltam - nem aludtam el, hanem hősiesen dokumentáltam az elmúlt napokat ugye, majd fél 5-kor nekivágtunk a Rengstorff Park-nak. Nem tudom P.-t mi lelte, 6 előtt pár perccel indultunk csak haza, mert addig nem lehetett betuszkolni a kocsiba. (Akkor is csak azért, mert igértem neki némi meglepit, ha jön. Ahhoz képest, hogy az első napokban könyörögni kellett, hogy 10 percnél tovább maradjunk egy parkban, ez óriási pálfordulás.) Most negyed 8, AV lement a boltba, mi meg várjuk, hogy jöjjön, mert éhen halunk. Ó, édes élet.